Sokáig gondolkoztam, hogy az ún. rude-boy jelenséget hová soroljam; tettem ezt azért mert bár a reggae irodalmakban általában ezt a témát a rocksteady-nél tárgyalják, ám véleményem szerint ez az átmeneti szakasz talán saját kis fejezetet kíván. Időben számítva ez a kor nem hosszú, talán maximálisan 1 (esetleg 2 év), de ekkor kezdődik el a ska lelassulása, azonban még nem beszélhetünk egyértelműen a rocksteady-ről. Miről is van szó?
1965-től elkezdve a kiadók még mindig nyomták a ska instrumentális albumokat, a Nyugat-Kingston-ban élő fiatalok azonban már másfajta zenére táncoltak. Ez a zene átmenet volt a ska és a rocksteady között, két faktor különböztette meg minden más stílustól: egyrészt zeneileg sokkal dinamikusabb basszussal rendelkezett, azonban még fontosabb volt ennél, hogy szövegeiben az előadók főleg a gettó fiataljait célozták meg. A ska valahogy mindig a felnőtteknek szólt, a maga kis swing és bop hangulatú fúvós szólóival; ez az új fajta zene inkább a fiatal hallgatóságot szólította meg. A hangsúly a zenéről egyre inkább áttevődött az énekre és a szövegre, mintegy kommunikációba kényszerítve a gettó fiataljait. Az új előadók a közönséggel egykorúak voltak sokszor ugyanarról a Nyugat Kingstoni környékről származtak mint a hallgatóság maga. A kor legnagyobb előadói: Gaylads, Clarendonians, Ethiopians, Desmond Dekker & The Aces, Silvertones, Tenors, Alton Ellis & The Flames, Melodians, Techniques, Wailers és még hosszan lehetne sorolni.
A politikai váltás azonban ismét kifejezte a közhangulat változását is mint ahogy a ska esetében is ezt láthattuk. Míg a ska a jövőbe vetett hitet és az elnyert függetlenséget igyekezett hirdetni, addigra a 1960-as évek közepére kiderült, hogy Jamaica gazdaságilag egyre inkább az USA-tól függ. A különböző életszínvonal mutatók nem voltak kifejezetten fényesek, a munkanélküliek száma is egyre inkább nőtt. A kingstoni gettók túlnépesedtek (főleg a vidékről felérkező munkát kereső fiataloktól), a frusztráció gyakran manifesztálódott erőszakban. Nem voltak ritkák a késelések, vagy éppen a fegyveres harcok sem. Nem hallgatható el az a tény, hogy Jamaicát ekkor elárasztották az ún. spagetti westernek, amelyek még jobban hangsúlyozták a problémák fegyveres megoldását. Az alacsonyabb osztályok fiataljainak az ún. rude-boy-ok (akik sokszor népi hősök voltak mint pl.: Paul Bogle – aki egyébként egy rabszolga felkelést vezetett) példaként szolgáltak, a velük nem törődő társadalom elleni harcot jelentették.
Már 1962-ben, a ska nóták között is voltak rude-boy típusúak, ezek közül talán a leghíresebb a Wailers „Simmer Down”-ja volt. A Wailers érdekes módon ekkor tovább folytatta a tematikus számok felvételét a „Rude Boy” c. és „Jailhouse” c. dalával. Joe White „Rudies All Around” c. nótájában a rude boy jelenség elterjedéséről beszél, és az erőszak kiterjedéséről:
„Cop shoot rudie, rudie shoot cop / A rendőr lelövi a rudie-t, a rudie lelövi a rendőrt”.
Még számos felvétel jelent meg, 1966-ban a Maytals „Bam Bam” című dala nyerte a Jamaicai Dalfesztivált.
Prince Buster és a Judge
A legjobban ismert, a rudie-kat egy kissé más szemszögből figyelő dal pont Prince Buster-től jött, „Judge Dread” a címe. A szám egy tárgyalásról szól, ahol négy rude boy-t vádolnak különböző bűntettek elkövetésével köztük „iskolások kirablása”, „feketék meggyilkolása” „otthonok felgyújtása”. A bíró, akinek etióp származását külön hangsúlyozza Buster – drákói szigorral sújt le, összesen több száz év börtönbüntetést szab ki, mely ellen fellebbezésnek helye nincs.
https://www.youtube.com/watch?v=Zc4F7mYFw24A rudie-k melletti kiállás egyik jelentős nótája lett Honeyboy Martin „Dreader Than Dread”-je, amely az indoklásban (mint megannyi más pro-rudie szám) csak annyit mond, hogy a rudie-k egyszerűen kihívó viselkedésűek.
Lee Perry & The Defenders azonban ezen is túl megy a „Set Them Free/Don’t Blame The Youth” amikor ezt írja:
„But as you can see, they’re from a poor generation / De mint láthatod, ők egy szegény generáció szülöttei
Having no education, no qualification / Nem jártak iskolába, nincs végzettségük
So they’re driven to desperation / Így nem jut nekik más mint a kétségbeesés
Can’t get no job so they’re forced to rob / Nem jut nekik meló így rabolni kényszerülnek
I’m not saying they should, but as you know / Nem mondom, hogy ezt kéne tenniük, de tudod
A hungry man is an angry man / Az éhes ember dühös ember”
Lee Perry-ék már más húrokat pendítettek meg, mintegy szociális elemzését adták a helyzetnek.
1967 januárjában ismét Prince Buster rukkol elő egy felvétellel, melynek címe: „Shanty Town”. Az apropója ennek a dalnak a Back-A Wall-nál a rasta tábor felszámolása, melyre a JLP (Jamaican Labour Party) adott parancsot, ettől várta számos rude-boy letartóztatását. Mint azt már korábban említettem Buster a rocksteady korszakában maga nem adott elő, csak producerként tevékenykedett, de ez már egy következő történet.
Mivel Prince Buster-ről mint előadóról már sok szó nem esik ezért következzék itt egy kis diszkográfia: Judge Dread Rock Steady (Blue Beat, 1967), I Feel The Spirit (1968), Wreck A Pum Pum (Blue Beat, 1968), She Was A Rough Rider (Melodisc, 1969), Big Five (Melodisc, 1972), On Tour (1966, újranyomás 1988), Judge Dread (1968, újranyomás Blue Beat, 1991), Pain In My Belly (Islam/Blue Beat, 1966), Prince Buster’s Fabulous Greatest Hits (Fab, 1968), Original Golden Oldies Vol. 1&2 (Prince Buster 1989).
https://www.youtube.com/watch?v=U9090gyj024Derrick Morgan és Desmond Dekker
Prince Buster és Lee Perry társadalmi valóságot is kutató szövegei nem voltak igazán jellemzőek, inkább a rude-boy korszakot az azt éltető dalok jellemezték, ezek közül is talán Derrick Morgan és Desmond Dekker jó néhány számban szinte „istenítette” a rude-boy-okat. Morgan 3 számot vett fel csak Leslie Kong-nak, 1967 januárjában „Tougher Than Tough”, mely számban a fejet nem hajtó elítélt így válaszol az őt elítélő bírónak:
„Your honour, rudies don’t fear / Tisztelt uram, a rudie-k nem félnek
Rougher than rough, tougher than tough / durvább a durvábbnál s keményebb a keménynél
Strong like lion, We are iron / Erős mint az oroszlán, vasból vagyunk
Rudies don’t fear / A rudie-k nem félnek”.
Ugyanezen év márciusában folytatta ugyanezt a témát a „Retrial Of Rudie”, míg májusban a „Judge Dread In Court” jelent meg.
Ennek a dalnak a története még 1966-ra nyúlik vissza mikor is egy rude-boy „megkérte” Morgan-t, hogy írjon róla egy számot. Ez lett a Coxsone-nál felvett „Cool Off Rudies”, ami sajnos a rude-boy-nak (a neve: Busby volt) nem igazán tetszett, így új nóta kellett, ekkor írta meg a „Tougher Than Tough”-ot, amelynek dubplate-jét átadta ennek a rudie-nak, aki játszatta a dancehall-ban, örömében felrázott egy üveg sört, szétspriccelte a tömegben, s egy rude-boy gang-hez (a Vikingek) tartozó hölgy csoportot is sikerült eltalálnia. Másnap Busby-t holtan találták, a Vikingek agyonlőtték.
Kong-nak még nagyobb sikerei voltak egy másik előadóval, méghozzá Desmond Dekker-rel. Dekker 1967-ben vette fel a „007”-et, amely a rude-boy jelenséget nemzetközi hírűvé tette. Mind Angliában mind az USA-ban a slágerlisták élmezőnyében kötött ki ez a dal.
Alton Ellis
Egy a kevés jamaicai előadó művész közül, aki sosem rengett meg anti rude-boy magatartásában és dalaiban is mindig visszaadta ezt a meggyőződését, Alton Ellis volt. Az együttesével a Flames-szel öt klasszikus anti rude-boy nótát vettek fel Duke Reid-nek.
Az első „Don’t Trouble People” egy meglehetősen egyszerű szám, melynek lényege: „szórakozz jól míg fiatal vagy”, de mindenképp úgy, hogy ne bántsd az embereket.
Két másik dal apropóját épp a már említett rude-boy (Busby) adta. A „Dance Crasher” (a Táncrontó) az olyan típusú rudie-król szólt mint ő maga, akik üvegeket törnek. Ellis azt javasolja, hogy a rudie-k felesleges energiáikat fektessék valami hasznos tevékenységbe, pl.: „You could be a champion, just like Mr. Bunny” (Lehetnél bajnok is mint Mr. Bunny – utalás egy sikeres jamaicai bokszolóra).
A következő – s talán a legismertebb is – a „Cry Tough” melyet a mély hangú Lloyd Charmers-szel adnak elő, s nem másról szól mint, hogy a rudie-kat az idővel elkaphatják. „Blessings Of Love” egyszerűen arra kéri a a meghasonlott fiatalokat, hogy dobják el a késeiket és hagyjanak fel az öldökléssel.
https://www.youtube.com/watch?v=6fynPCK_Q4oAz utolsó a sorban „Preacher” címet viseli, s csak méltó folytatása a már említett nótáknak, s megjegyzi, hogy jobb elfoglaltságot is lehet találni, mint rudie-vá válni. Alton Ellis valami más miatt is fontos a jamaicai zenei történelemben: Ő volt az akit úgy hívnak, hogy a „rocksteady keresztapja” dalain hallani azt a bizonyos új hangulatot, ami a rocksteady-t fogja jellemezni a következőkben.
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.