Lee a karrierét a hatvanas években kezdte, mint zeneválogató Duke Reid Treasure Island kiadójánál, miközben már a saját útját is egyengette a reggae érában. Számos neves eladóval együtt dolgozhatott ezekben az időkben, míg meg nem alapította a saját kiadóját és be nem indíthatta megtörhetetlen munkásságát és szerepét a jamaicai zeneiparban. A következő cikkben az ő élete tisztelgünk.
Christened Edward O’Sullivan Lee néven látta meg a napvilágot 1940. augusztus 23-án. Apja, egy helyi cipész és anyja, Ruby May McGraw nevelte őt Kingston Greenwitch Farm kerületében. A középiskola után villamosmérnöknek tanult a Kingston Technical High School-ban. Az iskola mellett a Teletronics Company-nál dolgozott, hogy gyakorlatot szerezzen.
Ekkor már élénk érdeklődést mutatott a populáris zenék iránt. Hogy hozzájusson a legmenőbb R&B számokhoz nagyon gyakran hallgatta a rádiót és megfordult helyi tánctermekben. Az ötvenes évek második felében kezdett el randizni Yvonne McClouddal, majd a Yvonne testvére bemutatta az ismert énekesnak Derrick Morgannek. Megismerkedett a helyi vezető soundsystem tulajdonosokból előlépett producerekkel is, Duke Reid-del és Prince Buster-rel. Utóbbi barátságának köszönhetően kapott részmunkaidős állást a JBC „Teenage Dance Party” rádiós műsorában. Így kezdődött hosszú és gyümölcsöző karrierje.
Bunny lemez promóciós tehetségét elismerték az egyre növekvő számú producerek, és a hatvanas évek derekán már nappal írnokként tevékenykedett az Uni Motornál majd a Kingston Industrial Garages-nél, míg esténként pedig zenéket válogatott Reid, Buster, Coxson Dodd és Leslie Kong számára.
1966-ban Joe Gibbs-szel közösen indítottak üzletet, de miután a bolt befuccsolt, a The Skatalites volt road managerével, Blondel J Calnekkel kezdett dolgozni. Calnek ekkor indította útjára a Caltone kiadót. Nemsokára Bunny már az első felvételén a Lloyd & The Groovers – Listen To The Music című nótáján dolgozott, ami a Calnél jelent meg. A következő slágere, a Roy Shirley – Music Field már a W.I.R.L. Recordsnál látott napvilágot. A siker után ennél a cégnél belsős producerként kapott állást.
1967 vége felé, Bunny elindította saját kiadóját Lee néven. A saját cégénél számos neves kislemezt megjelentetett olyan előadókkal, mint a The Uniques, Glen Adams, Alva Lewis, Ken Parker vagy Roy Shirley. Fejlődésére és sikereire az Egyesült Királyságban is felfigyeltek. Szerződést kötött sok kisebb brit kiadóval, beleértve a Doctor Bird-et, az Island-et, a Pama-t és a Trojan-t. 1969 tavaszán új szintre emelkedett a sikere. A Max Romeo, Lee-nél felvett ’Wet Dream’ című nótája az Egyesült Királyságban top10-es szám lett. Ahogy az évtized egyre jobban a végéhez közeledett, alig néhány év elteltével független munkájának kezdete óta Bunny Lee a jamaicai zeneipar egyik legismertebb producerévé vált.
A slágerek továbbra is érkeztek a hetvenes évek elején is. Eric Donaldson-nal kiadták a Festival Song verseny győztes számát, a ‘Cherry Oh Baby’-t és a Delroy Wilson ’Better Must Come”-ja pedig a People’s National Party (jobboldal) kampánydala lett.
Ekkoriban Bunny szintén jelentős szerepet vállalt a dub kialakulásában. Egy barátja ajánlásának eleget téve ellátogatott Spanish Townba, hogy megnézze a Rudolph „Ruddy” Redwood által vezett Supreme Ruler of Soundot (S.R.S.). Redwood egyedi lemezeket használt fellépésein, melyeken az éneket szakaszosan eltávolították. Bunny ennek hatására elkezdett olyan lemezeket vágni, aminek az egyik oldalára egy slágert, a másikra pedig a dal instumentális verzióját rögzítették. 1970-re ez széles körben elterjedt a vezető kingstoni lemezproducerek közt, melynek következtében 1972-re meg született a dub, mint egy új jamacai műfaj. A stílus fejlődésében a főszerepet Osbourne Ruddock, azaz King Tubby kapta. Tubby hangszeresen vitt bele új irányzatokat a hangzás manipulálásába. Ezt a tehetséget Bunny hamar felismerte és felhasználta.
A hetvenes évek derekán Bunny messze lekörözte eladásokban a legközelebbi riválisait. A saját Flying Cymbal elnevezésű egyéni hangzását a kor olyan neves előadóinak dalain hallhatjuk, mint Johnny Clarke, Delroy Wilson, John Holt, Linval Thompson, Owen Gray, Horace Andy, Jackie Edwards, U Roy, Derrick Morgan, Cornel Campbell vagy Barrington Spence. Ezekben az időkben Bunny és Tubby rengeteg közös felvételen dolgozott együtt. A felvételek kislemezeken és teljes albumokon is megjelentek. Gyakran King Tubby vagy a The Aggrovators neve alatt. A stúdió zenészei általában ugyanazok voltak. Earl ‘Chinna’ Smith gitáron, , Carlton ‘Santa’ Davies vagy Carlton ‘Carly’ Barrett dobon, George ‘Fully’ Fulwood vagy Aston ‘Family Man’ Barrett basszusgitáron, Tony Chin, Tony Valentine vagy Aston ‘Family Man’ Barrett ritmusgitáron, Bobby Kalphat, Bernard ‘Touter’ Harvey vagy Theophilus Beckford zongorán. Rendszeresen megfordultak a stúdióban Tommy McCook és Lennox Brown szaxofonosok, Bobby Ellis trombitás és az orgonista Ansel Collins és Jackie Mittoo.
Bunny továbbra is reggae élvonalában maradt egészen a nyolcvanas évek közepéig, a digitális korszak kezdetéig. Figyelmét és energiáját ekkor már inkább más üzleti lehetőségekre illetve az európai és észak-amerikai lemezkiadásaira összpontosította
Leenek Marlene Webber énekesnőtő egy fia született Errol Lee néven. 2008-ban a jamaicai kormánytól átvehette a jamaicai zenéért tett munkásságáért, az Order Of Distiction-t. 2013-ban Diggory Kenrick rendezésében film készült az életéről, amiben számos pályatársa és kollégája megszólal. Az ‘I Am the Gorgon: Bunny ‘Striker’ Lee & The Roots Of Reggae’ film végig követi Lee életét a gyerekkorától.
Edward O’Sullivan Lee 2020. október 6-án szív és vese elégedetlenségben hunyt el.
