Március 26-án volt a The Lubricators bemutatkozó koncertje. Erre a bulira nem kevés időt kellett várni. De megérte. A koncert után megkerestem Lacát, hogy szeretnék Vele egy interjút csinálni a zenekarral kapcsolatban. Szerencsére nem csak a zenekarról tudtam kérdezni, hanem a zenei pályafutásáról. Mert az sem ma kezdődött.
Szóval ha eddig még kimaradt volna, akkor itt az ideje megismernetek a The Lubricatorst!
Kezdjük talán a legelején. A közelmúltban kiléptél a PASO-ból, melyben majd 20 évet zenéltél. Mesélnél az okáról? A The Lubricators terve már akkor megvolt?
15 év után léptem ki a PASO-ból. Sok minden közrejátszott. Alapvetően elfáradtam. Az első 10 év egész jól ment. De aztán a 2 gyerek és a munka mellett pillanatok alatt szétszakadtam. Már többet vett ki belőlem az egész, mint amennyit adni tudott. Mint az egyik alapítónak, nagyon nehéz volt ezt tudomásul vennem, de muszáj volt.
A Lubricators terve már elég régóta megvolt. Riger Janival az első demón is tök jól összedolgoztunk, ott is úgy működött a dolog, hogy hoztam a zenei alapot, Jani meg rá az éneket. Az évek során összegyűlt egy csomó ötlet a fiókban, amikkel az volt a tervem, hogy egy külön projektben valósítom meg. Végül ezek közül a Ghost Train készítésekor párat megcsináltunk a PASO-val, mint pl. a Részeg, az Üres Szoba vagy az Utca Végén. Miután kiléptem, és kicsit magamhoz tértem, akkor dumáltam Janival, hogy csináljunk valamit közösen, kompromisszumok nélkül.
Kik alkotják a The Lubricators? Kik honnan jöttek és milyen más zenekarban fedezhetjük fel Őket? A banda felével már a PASO-ban is együtt zenéltél, mennyire volt könnyű összeszokni a másik felével.
A Lubricators-ben 7-en vagyunk. Jani a Böilerben, Vince a PASO-ban, Andró a Lions Of Suburbia-ban és a The Three Teadies-ben is játszik több másik mellett, Bősze Balázst a Budapest Riddimből ismerem, Timi énekelt a Gutting Revue-ben és a Yellow Spots-ban is, Zoli szintén a PASO-ban volt, akárcsak én. Zolival és Vincével már a Kevésben is együtt játszottunk amúgy. Bizonyos szempontból könnyű volt összeszokni, mert Timin kívül már így-úgy mind ismertük egymást. pl. Balázs többször helyettesített a PASO-ban, Andró-t a 3 Teadies-ből ismertem. Biztos voltam benne, hogy jól tudunk majd együtt zenélni. Timit Sleki ajánlotta, és sztem tökre passzol közénk.
Mennyiben lesz más a The Lubricators a PASO-tól?
Most rakjuk össze a lemezt, abból elég egyértelmű lesz, miben különbözik a kettő. alapvetően más zenei világ. A Lubricators inspirációja (nagyon bután leegyszerűsítve) a 70-es 80-as évek punk, post punk 2tone new wave undergroundja. Régebben ezek a hatások nyomokban a PASO-ban is felbukkantak, de inkább csak akkor, amikor én vagy Zoli írtam a zenei alapot. A Lubricators-ban biztos mindig lesz egy kis PASO, hiszen hatással voltunk a zenéjére mi is, és mi zenélünk itt is, és csak magunkat tudjuk hozni. Lubricators amúgy nem egy ska zenekar, sokkal inkább egy időszak zenei hatásainak egyvelege, és én ezt szeretném játszani azoknak, akik ezt szeretik , (legfőképpen magamnak 🙂 )olyan arcokkal, akikkel ezt minden kötöttség nélkül meg tudom valósítani.
Két évvel ezelőtt lett volna a debüt koncertetek, amit a pandémia sajnos felülírt. Végre megmutathattátok magatok élőben is. Hogy érzed, hogy sikerült? Milyenek voltak a visszajelzések?
Jó volt a koncert, meglepett a nagy érdeklődés, annak ellenére, hogy nem is igazán léteztünk eddig. Nehéz volt összerakni ezt az 50 percet ezalatt a szar COVID-os 2 év alatt. A visszajelzések pozitívak, mi is nagyon élveztük, szóval minden ok.
Két számotok már elérhető a streaming felületeken. Az egyik a ‘Máshol várnak’ elég hamar sláger lett a ska színtéren.
Sláger lett? Tényleg? Tök jó. Azt látom, hogy a minimális zenekari aktivitáshoz képest egész sokan meghallgatták, de azt nem igazán tudom, meddig jutott el. Ezeket amúgy újra fel szeretnénk venni, mert csak amolyan karantén-demónak készültek. Már baromira untuk, hogy nem tudunk haladni a zenekarral, úgyhogy beszereztük a gityósokkal a hangkártyákat, meg a szükséges programokat, Andrót a PASO próbatermében körbeültük, és megorgonáztattuk😊, aztán mindent odaöntöttünk Janinak, aki ilyen frankó dolgot rakott össze.
Most viszont stúdióba vonult a zenekar. Mit várhatunk a lemeztől?
Hogy mi várható? Hát reményeim szerint egy sajátosan Lubricators-os zenei világ. Nem igazán tudom kategorizálni, majd aki meghallgatja, annak könnyebb lesz. Benne a zenékkel, amiket szeretek. 70-es, 80-as évek ska, punk, dub, reggae, new wave, a fene tudja. Zoli hozza a baromi feelinges, néha már surf rockos gitárt, Andró a dirty reggae orgonákat, meg azokat a 80-as évek témákat, amiket kicsikarunk belőle, Bősze Balázs szigorú reggae-s, stepperes alapokat, Vince baromi izgalmas basszus groove-okat, meg hát Jani a csodálatos énektémákat. Timi csatlakozott a legkésőbb, ő most kezdi még belakni a zenét, ő is belerakja a saját punkos attitűdjét.
Milyen témák foglalkoztattak benneteket a lemezírás közben, mennyire tudtátok ezeket a dalokba foglalni?
A szövegekről Jani tudna mesélni, ő írja őket. Hétköznapi dolgokról szólnak. Hasmenésről, rohadó hűtőről, önsajnálatról, elbénázott csajozásról, szakításról. Ilyesmik.
Több, mint 30 éve zenélsz. Talán kevesen tudják, hogy nem a ska berkekben kezdted a dolgot. Győr és talán a hazai hardcore szcéna egyik legkultikusabb zenekarában, a Kevésben alapítótag voltál, és egy kis ideig a PASO-val párhuzamosan is csináltad. Mi volt a legmeghatározóbb élmény számodra, ami hosszú pályafutásod alatt ért?
Baromi sok meghatározó élmény volt. Nehéz válogatni. Az elején maga a közös zenélés a barátokkal, hogy zenekart csinálunk. Később az, ahogy a sok bénázás után elkezdtünk értékelhető dolgokat letenni az asztalra. Ahogy észrevettük, hogy másoknak is jelent valamit, nem csak nekünk. A PASO-val az első évek elképesztő lendülete, ahogy sok különböző tehetség és energia pont jókor, jó helyen találkozott. Most meg az, hogy sikerült összehoznunk az első bulit.
Hogy került képbe ez a hirtelen váltás, hogy a hardcorepunkról a sokkal könnyedebb karibi ütemekre válts?
Nagyon sokáig toltuk a hardcore-nak azt a magyar vonalát, amit a Leukémia és az AMD játszott zseniálisan, és ami a 90-es években meghatározó volt sokaknak. Ebbe nem igazán fért bele a ska, amit szintén nagyon szerettem volna játszani. Így amikor a Kevés elfáradt, és kilépett belőle Vince, aztán Zoli is, már nem éreztem erőt, hogy újraépítsük. Gondoltam végre csinálok egy fasza ska zenekart. A 2 gitáros adta magát ugye, első körben dobos meg énekes kellett. Egy Csizmáskandúr buli után Gergi Attilát kérdeztem, tud-e valakit, ő javasolta Lipit, aki szintén új zenekarban gondolkodott. Ő gitárosokat keresett (az énekesek meg a fúvósok megvoltak) és kifejezetten tradkó irányba akart lépni a Csizmásból. Neki is voltak ötletei, nekem is. Összeraktuk az én punkosabb oi-skámat, meg az ő aktuális tradkómániáját és pillanatok alatt összeállt a dolog. Lipi mellett tanultam meg, hogyan kell jól kontrázni, meg hogy mitől lüktet az early reggae. Szóval így váltottam a karibi ütemekre.
Mind a PASO-ban, mind a The Lubricatorsban sok számot te írtál. Mi inspirál téged? Gondolok itt akár más zenei irányzatokra, zenei előképre, akár érzelmekre, gondolatokra.
Ahogy öregszem, egyre inkább azok a zenei hatások erősödtek fel, amiket tizenéves punkként hallgattunk. Klasszikus brit punk zenék, mint a Partisans, Clash, Angelic Upstarts stb., nagy kedvenc volt a Dead Kennedys, a Stranglers. A 80-as évek magyar punk zenéi, mint a Tizedes, a Marina Revue, a Trottel, Qss, dubok a Bad Brains-től a Dub Syndicate-ig, 2-tone ska, meg minden elmebetegség, mint pl. Brain of Morbius, Ápolók, Nina Hagen, Dog Faced Hermans, Bizottság. De még sorolhatnám sokáig.
Mi az, ami kimaradt, nem kérdeztem rá, viszont szeretnél elmondani az olvasóknak? Én megköszönöm az idődet, hogy válaszoltál a kérdéseimre. A zenéléshez további sok sikert és ihletet kívánok!
Hát nem is tudom. Talán annyit, hogy jöjjenek el koncertekre, ha lesznek.
