A UnitedReggae szerkesztői november 10-én találkoztak a Roy Ellis-szel, akit sokan csak Mr. Symaripként ismerünk, a Toulouse-i koncertjei után.
Mr Symarip beszélt nekik a Skinhead Moonstomp album sikeréről, a skinhead reggae mozgalom elindulásáról és a szóló karrieréről.
Bemutatnád magadat?
Roy Ellis vagyok, Kingstonban születtem, ahol a karrierem is kezdődött.Valahogy rám ragadt a Roy Ellis aka Mr. Symarip név. Így ismer mindenki a világ bármely tájáról. Ezért hívnak „A Boss Skinhead”-nek. Nem én adtam magamnak ezt a nevet. Az emberek neveztek el „The Boss”-nak a Skinhead Moonstomp album okán. Senki sem hív Roy-nak, mindenki csak úgy üdvözöl, hogy „Szia, Boss”. Szóval én vagyok a Boss (a Főnök – a szerk.)
Mi is az a Skinhead Reggae?
A Skinhead Reggae nevet a dalaink kapták. Elhoztuk a ska zenét, a rocksteady-t és a reggae Jamaicából, és ezt a három stílust összefontuk eggyé, így kapva egy eltérő műfajt. Mivel a normál jamaicai reggae-re sok fehér fiatal nem volt képes táncolni. De a mi reggae zenénkre már tudtak. Mivel mi egy kicsit gyorsabbá tettük. Így automatikus megbélyegezték a zenémet és elnevezték skinhead reggae-nek. A srácok erre már tudtak táncolni illetve skankingelni. Szóval nem én kezdtem el skinhead reggae-nek hívni, a skinheadektől származik a név. Majd ezért aggatták rám a „The Boss from the Skinhead Reggae” nevet.
Beszélnél pár szót a Skinhead Moonstomp album sikeréről, amit 1969-ben adtatok ki a Symarippel?
Akkoriban tudtuk, hogy nagyon sok skinhead rajong a zenénkért. Lejártunk a studióba mielőtt még a The Pyramids nevű zenekarkkal Eddy Grant keze alatt lemezt vettünk fel.
Lejárkáltunk a stúdióba, de csak jammelgetni. A Skinhead Moonstomp album is egy ilyen sessionből született. Csak azért mentünk oda, mert ingyen volt. Csak jammeltünk a 4 sávos stúdióban, mintha más dolgunk nem lett volna.
Aztán próbáltunk lemezt kiadni, ami sikertelen volt, mivel még mindig kötött a szerződés Eddy Granthez. Nem használhattuk a The Pyramids nevet a borítón, nem akartunk ezért bíróságra járni. Granték nem engedték használni a nevet, hogy azzal terjesszük a felvételeinket. Szóval mi elkezdtük visszafelé használni azt, csak a D betűt kihagytuk.
Ekkoriban jelentette meg Derrick Morgan a Moon Hop-ot. A producerünk és a lemezkiadónk mondta nekünk, ha már ekkora skinhead rajongó táborotok van, akkor miért nincs csináltok valamit kifejezetten a skinheadeknek. Így Derrick Morgan zene alapjára neki álltunk „yeah yeah yeah”-zni és írtam rá szabadon egy szöveget. Csak azt használtam fel, ami éppen a fejemben volt. Nem terveztünk semmit, csak cselekedtünk. A lemez a top listák 5. helyéig kúszott fel. A Skinhead Moonstomp lemez történelmet írt, mivel az elmúlt 47 évben nyolcszor jelent meg.
Vajon ennek a lemeznek szerepe volt abban, hogy a jamaicai zene jobban megvesse a lábát Angliában illetve Európában?
Ez a zene ismert volt már évekkel azelőtt Jamaicában. De a Symarip volt az első reggae banda, akik felkerültek a sláger listákra. Amikor a Skinhead Moonstomp albumot felvettük, mivel a közönségükben sok volt a skinhead ránk ragasztották a skinhead zenekar jelzőt. Így mi lettünk az első brit skinhead zenekar.
12 évvel később a jött a The Specials, a Bad Manners vagy a The Selecter. Ők azt mondták az volt az új hullám és azt skinhead reggae-nek hívták. De minden tőlem jött.
Mi történt a Symarippel?
A banda 1988-ban oszlott fel Finnországban. Éppen turnéztunk, amikor konfliktusba kerültünk egymással. Az iskola éveink óta ismertük egymást. Hiába élsz együtt egy nővel évek óta, néha váláshoz vezet. Mindenkinek meg volt a saját a véleménye. Valaki ezt mondta, valaki azt. A zenekarban mindig demokrácia volt. Mindenkinek van mondanivalója. Nem törődtünk egymással. Zűrzavaros volt. Nem akartuk tovább vinni ezt a terhet, így inkább feloszlottunk.
A zenekar 1988-as feloszlását követően, én neki álltam a szólóprojektemnek, elmentem a gospel és a soul irányába. Svájcban befutott gospel énekes lettem. Akkor ismertem meg Laurel Aitkent 2006-ban, aki azt tanácsolta, hogy járjam újra a régi utat,mivel a Symarip soha többé nem lesz már.
Akkor tértél vissza a zenéléshez?
2005-2006. között kezdtem el újra turnézni a reggae zenével. Én írtam és énekeltem a Skinhead Moonstomp szövegét és mindenki ismerte az arcomat.
„Te vagy az az ember, menj oda és énekeld a Skinhead Moonstompot, de ne ezzel a névvel. Senki sem ismeri a Roy Ellis nevet, mindenki úgy ismer, hogy Symarip. Állj ki, mint Roy Ellis aka Mr Symarip” – ezt mondta nekem Laurel, mikor a Mr. Symarip nevezett el.
Miként állsz ma a reggaehez?
Ahogy Bob Marley mondta, mikor megkérdezték tőle, hogy meddig fog eléri a reggae zene:
„A reggae mindig is előre és előre és előre fog haladni, mindaddig amíg az igaz embereket eléri”. Ez csinálta. A reggae elért a Föld minden szegletébe. India, Columbia, Argentína, Brazil, Amerikai nagy részéhez, Las Vegasba, mindenki megőrült tőle.
Szóval mindenhol körül vesz minket ez a stílus. Ma a fiatal srácok, akik raggamuffint vagy dancehallt játszanak, mind-mind visszanyúlnak a reggaehez. Mivel itt találják meg jamaicai kultúrát.
Ez van minden népzenével, amivel próbálunk életben tartani. Boldog vagyunk ettől. Ezért is mondok köszönetet mindazoknak, akik a jamaicai előadóktól vesznek lemezt, így teszik naggyá a jamaicai népzenét.
Szóval köszönök szépen mindent, vásároljatok és hallgassatok jamaicai zenét. Tegyétek sokkal híresebbé, mint volt. Sayonara (nevet)
Az interjú november 27-én a UnitedReggae.com-on jelent meg. Fordította: gabo.
