Britannia elfelejtett hősei: a Windrush Generáció

A második világháború keserű évei alatt Anglia folyamatosan hívta a birodalom lakóit, hogy segítsék az anyaországot a fasizmus elleni harcban. Válaszul vallástól és bőrszíntől függetlenül indultak el a gyarmatok lakosai, hogy kéz a kézben segítsék Nagy Britanniát a Harmadik Birodalom elleni harcokban. Csak a Karib-térségből közel 10 ezer férfi indult el, hogy a királyért és a koronáért adja az életét, és egyenlő állampolgárként érezhesse magát a világ legnagyobb birodalmában.

1945-ben, ahogy vége lett a háborúnak, sok szerelő és asszony tért haza az otthonaiba, hogy újra a hétköznapi életüket éljék – köztük jamaicai katonák is. Ha egy gyarmati lakos nem nősült be egy angol családba vagy nem kapott munkát telepeseknél, akkor automatikusan kiutasították az országból és haza kellett térnie.

LORD KITCHENER - London Is the Place for Me

Available on "London Is The Place For Me: Trinidadian Calypso In London, 1950-1956", Honest Jon"s Records, 2003. http://www.amazon.co.uk/London-Place-Me-Trinidadian-1950-1956/dp/B000068GU3

Viszont 1945. egy más szemszögből is nehézséget hozott, mert augusztus 16-án egy hurrikán tarolt végig a Jamaicán. Elsodorva falvakat, szántókat, banán- és kókuszföldeket. Pár óra lefolyása alatt a kókusz- 40, míg a banántermés 90%-a ment kárba. De a természeti katasztrófa a cukor világpiaci árát is hazavágta. Rengeteg ember vált földönfutóvá. Szerencséjükre kapóra jött, hogy Anglia viszont a háború következtében munkaerőhiányban szenvedett, mivel közel félmillió ember lett oda a harcokban. Nem volt, aki újraépítse az országot a bombázások után. A gazdaság szörnyű zuhanásba kezdett, a kormány pedig a kiutat kereste. Az egyik legjárhatóbb út az volt, hogy a Nemzetközösség országaiban élőkkel próbálják pótolni a munkaerőt.

Jamaicában a The Daily Gleaner nevű újságban került fel egy hirdetés, amelyben a vállalkozó kedvűeknek 28 fontos bért kínálnak. Mellette persze segítik a letelepedésüket és a brit állampolgárság megszerzését. A hirdetésre rengetegen jelentkeztek és az első hajó, a HMV Empire Windrush 492 fővel a fedélzeten elindult Anglia felé, hogy rengeteg embernek adjon esélyt egy jobb kezdethez.

1948. június 21-én, 22 nap utazást követően a hajó Tilburyben kötött ki. Az esemény viszont a brit parlamentben nagy vitát váltott ki. A bevándorlókat főleg a helyi sajtó várta. Az Evening Standard még repülőt is küldött eléjük és az napi újság első oldalát a következő sor nyitotta:

„Isten hozott titeket itthon! Az Evening Standard repülője üdvözli a Birodalom 400 fiát.”

A társadalom viszont nem volt ennyire elfogadó. Nehéz volt a lakhatásukat elintézni, nem nyithattak bankszámlát, nem volt hitelfedezetük és sok volt a rasszista atrocitás is mind a munkahelyeken, mind az utcákon. Ezért mindig próbálták segíteni egymás lakhatását.

Mindezek mellett az utcán ki voltak téve a rasszista megnyilvánulásoknak. Nemcsak beszóltak nekik, de sokszor szó szerint vadászták őket. Láncokkal, botokkal és olykor késsel is rájuk támadtak. Egy idő után a fekete srácok rájöttek, hogy csak egymásra számíthattak, így ők is csoportokban kezdtek el az utcán járkálni, ha mentek valamerre, ezzel eléjét véve a megfélemlítésnek. Ha kellett, kiálltak egymásért, és ha kellett, visszaütöttek.

Delroy Williams, jamaicai énekes visszaemlékezésében is beszélt ezekről a gondokról. Szóba hozta, hogy volt mikor az egyik, feketék által látogatott szórakozóhelyet betámadták a Teddy boyok. A bevándorlók válaszul a helyi áruházból felvásárolták az összes bozótvágót, kést és baltát; teljesen kiürítve az üzletet. A tulaj persze egyből hívta a rendőröket, hogy zavargás készül és a végén a feketéket vették elő, nem pedig a Teddy boyokat. Szerencsére a Teddy boyok hamar eltűntek, és jöttek helyettük a modok, akik a bevándorlók zenéjének első számú fogyasztói lettek.

Sajnos, mára ezeket az embereket elfelejtették a világon. Pedig Ők voltak azok, akik a II. világháború után átverve tértek haza Angliából, majd miután újra kellett a segítő kéz, hogy újjáépítsék az anyaországot, szó nélkül mentek és tették, amit megköveteltek tőlük.