A Crown Court zenéjét már a kezdetek óta nyomom követem. Egyszerűen jólesik, hogy napjaink brit oi! színterén van még valamirevaló zenekar. Már a „Trouble Of London” demó is fergeteges volt, aztán két éve jött az igazi bumm a „Capital Offense” teljes anyaggal. Ott érezhetted igazán, hogy az angol oi! igenis él. A zenekarnak az egész létezése antiszociális és a társadalom ellen megy, nem csak énekelnek róla, mint más lokális zenekarok. Ha túl vagy már ezeken az lemezeken, akkor van egy jó hírem, mert a „Mad In England”-ot a srácok nagyon eltalálták és igazán morcos lett. A megjelenésről a Goner Records gondoskodik.
Ha követed a világ oi! lemez megjelenéseit, akkor nem új keletű a kislemez névadó dala, a „Mad In England”, mivel a Rebellion Records gondozásában napvilágot látott „Oi! Ain’t Dead” sorozat hatodik részén is helyet kapott a szám az év elején. Tényleg nem elírás, hogy made vagy mad. A szám gondoskodik, hogyha nem is Angliában élsz, akkor is megőrjítsed az agyad. Ha igazán elkapott a gépszíj a hallgatásától, nem kell félni, mert jön a ráadás másik két számmal.
Jön az On The GG’s, ami a zenekar egy kissé más, mégis magával ragadó száma. Nem mellesleg az eddigi leghosszabb számuk a maga 5 percével. Mérges és gúnyolódó szöveg, hangos gitárszóló és talán egy csipetnyi harmonikajáték összegzése. Ebben a számban minden benne van. Ha az előző lemezekről a Thamesake és a Shapes Of The Day megfogott, akkor ezt is szeretni fogod. Egyszerűen magával hozza a hetvenes éveket.
A Fight Or Fall többet hoz magával, mint amiért anno megszerettem a zenekart. Az az igazi „verjük össze egymást a pogóban” szám.
Mindent egybevetve tényleg nagyon jó lett az EP. Nem csalódtam egyetlen pillanatában sem. Ha teheted, szerezd be valahonnan és őrülj meg. Akár Angliában, akár itt Magyarországon. Napjaink egyik legjobb lemeze.
