Akit úgy ismerünk Bob Marley 2. rész

Két rövid korszak egy felívelő karrierben

Miután röviden megismerkedtünk a Wailers fiúk útjának első szárnypróbálgatásaival, és egy kis betekintést is nyerhettünk a kor jamaicai zenei és társadalmi változásaiba, ideje, hogy tovább folytassuk a Marley biográfiát. A Studio One elhagyása után a Wailers történetében két meghatározó személlyel  dolgozott rövid ideig, Lee Perryvel és Johnny Nashel. Közülük természetesen a Lee Perry korszak a meghatározóbb, de nem szabad elmenni szó nélkül a CBS időszak mellett sem.  Azonban kezdjük az elején. 

A Lee Perry korszak

Lee Perry és Bob Marley közös munkássága rövid ideig tartó, ám zeneileg két éppen kiforróban lévő fenomén találkozása, kölcsönös tisztelet mellett zajlott. Sajnos azonban Lee Perry is folytatta a Jamaicában elterjedt gyakorlatot, hogy a jogdíjak elosztása  során az előadók meglehetősen keveset láttak a honoráriumból.

Az 1960 – as közepére a ska-t felváltotta a rude boy korszak és a rocksteady, majd 1968 – ban megjelenik az első reggae-nek elkeresztelt muzsika és újabbnál újabb feltörekvő producerek bérlik ki a már tehetős és megfelelő technikával rendelkező öregek stúdióit saját felvételek készítésére. Az új stílus nem csak zeneileg különbözik elődeitől, hanem mint a jamaicai muzsikák általában a társadalomban is végbe menő változásra is reflektál. is  Jamaica gazdasági mutatói egyre inkább romlanak , az emberek jövőbe vetett hite pedig ezzel párhuzamosan hanyatlik. A rossz gazdasági és szociális helyzetet tovább mérgesítette a két jamaicai politikai párt követői között eluralkodó fegyveres villongások és utcai leszámolások. Az új zenei producerek, mint amilyennek Lee Perry is számított az 1960 – as évek végén vagy 1970 – es évek elején, egy olyan zenei struktúrában szerettek volna maguknak piacot szerezni, amelyben nem lehetett kikerülni az érdekek sérülését sem.

A „Duppy Conqueror” a másodikként a producernek felvett anyag hamar siker lett, és egyértelműen Niney „Blood & Fire” című számának inspirálója.  Ugyanebben az időszakban rögzítik a gandzsa himnusz „Kaya” első verzióját, illetve a nagy producereket támadó „Small Axe” című dalt. A „Sun Is Shining” szintén a két zenei zseni közös munkájának eredménye.

 

Mint már említettük a társadalmi változások a zenében is megjelentek. A szövegek egyre inkább a társadalmi problémákra igyekeztek reflektálni, másrészt egy újfajta spirituális tartalommal kezdtek megtelni. Ez egyrészt magyarázható a rasztafari mozgalom elterjedésével, amelyre katalizáló erőként hatott, hogy az etióp császár, Selassie 1966 – ban Jamaicába látogatott. Egy másik a szövegek változását hozó hatás pedig nem másnak volt köszönhető mint az USA-ban lezajló zenei forradalomnak. Az 1960 – as évek végére az USA-ban a fekete bőrű lakosság polgárjogi mozgalmai, valamint a 70 – es évek elején szerveződő önvédelmi szabad csapatai, mint például a Fekete Párducok, képesek voltak egy öntudatos, önmagát megvédeni kész fekete közösséget létrehozni.

Ez a közösség sokszínű és vallásilag is megosztott, azonban a zene mentén a különböző közösségek ugyanazokat az előadókat hallgatták, főleg a fiatal fekete amerikai r’n’b, soul és funk előadókat.

A fekete amerikaiak zenéje már korábban is láthattuk erőteljes hatást gyakorolt a karibi szigetország zenevilágára is. A fekete öntudat tematikája a karibi ritmussal keveredik, de annak sokszor mélyebb spirituális gyökereit is kutatja. A számokat ebből a korszakból Lee Perry két korongon adja ki az egyik a Soul Rebels a másik pedig a Soul Revolution címet viseli . A számok szövegeit nagy részben Perry és Bob jegyzik, de azért Tosh és Bunny sem maradt ki a munkákból, a „400 years” az előbbit a „Dreamland” pedig utóbbi szövegírói erényeit dicséri.

Azt már olvashattátok, hogy Perryvel a viszony a jogdíjak miatt mérgesedett el. Perry kiadott lemezeket megbeszélés nélkül Angliában is piacra dobta, és ez nem tetszett a Wailers tagjainak így útjaik elváltak egymástól. Nehéz szavakban összefoglalni, hogy Bob és Perry az egymás társaságában töltött időt miként élte meg. Pontosabban Marley gondolatait erről nem ismerjük, Perry több interjúban utalt rá, egy cd kiadvány borító – füzetében található egy rövid interjó, amit most Sebő fordításában közre adunk. Az interjút 1997 – ben Bruno Blum készítette és az alábbi rövid részlet a Soul Revolution lemez kapcsán beszél a Bobbal közös munkáról:

 

B.B.: – Ez a zene te és Bob vagytok?

L.P.: – Egyértelműen. Imádták az ötletet, hogy együtt dolgozzunk, ott voltam én, mint hangmérnök, szövegíró, zeneszerző, és segítségre is szükségem volt, és viszont. Ennek tudom be, hogy egymásra leltünk, és ugyanezért egy olyan világban akarok élni, ahol az emberek hisznek Isten létezésében. Igazi szeretetet éreztem Bob iránt, nem érdek volt vagy vicc, kibaszott tiszta szeretet, nem vicc.

B.B.: – Hogyan zajlott a Wailers-szel a közös munka?

L.P.: – Bobbal dolgoztam együtt. Bob már nem akarta folytatni tovább Peterrel és Bunny-val. Én azt mondtam neki, hogy a Soul Revolution-t pedig mégis csak együtt kéne felvennetek, mert együtt olyanok vagytok mint éneklő angyalok, akik együtt a Soul Revolution-t igazi forradalommá tehetitek. Igen egy spirituális forradalom volt, ami a kormány és a hatalom ellen irányult. Így megfogadta a tanácsom, felhívta Bunny-t és Tosh-t, enélkül ők ketten eltűntek volna a süllyesztőbe, miután ott hagyták Coxsone-t. Bob nélkülük, csak velem akart énekelni, de én azt javasoltam, hogy velük tegye, mert szükség volt mindhármuk énekharmóniájára. Szóval így el kezdtünk dolgozni. Amikor kész voltam egy számmal szóltam Bobnak, amikor ő elkészült egy szöveggel szólt nekem, de feleslegesen nem zavartuk egymást. Adtam Bobnak egy szobát a házamban, én ajánlottam fel neki, mert éppen nem volt hol laknia.

 

B.B.: – Ez az Upsetter lemezboltban volt?

L.P.: – Ühüm. Nem volt saját lakhatása, szóval adtam neki egy szobát a Washington Gardenben, ahol a Black Ark Studio is volt. A szoba, amelyben Bob lakott, szóval abban a szobában tartom a dzsinnemet. Egy igazi dzsinn, nem tudom hiszel – e a dzsinnekben, de ez egy igazi dzsinn volt. Nem palackban lakó.

B.B.: – Mi a dzsinn?

L.P.: – A szellő, egy zsáknyi szellő. Hallottál valaha az egy zsák szellőről?

 

B.B.: – Egy zsák szellő?

L.P.: – Miért csak nem azt hiszed, hogy megdörzsölsz valami gyűrűt és előterem egy dzsinn? Szóval Bob és ő ott laktak a szobában, és Bob a dzsinn erejét használta a munka során, biztos így volt, hiszen egy hangot sem hallottam, nem énekelt senki sem. Amikor odajött hozzám nem volt személyisége, kinézete, és stílusa. Még raszta sem volt, mikor odajött, aztán erőt gyűjtött, amitől magabiztos és bivalyerős lett, igazi erővel. Rasztává vált és átvette a zenekar vezetését is.

 

(forrás: Bob Marley & The Wailers – The Complete Bob Marley & The Wailers: Keep On Skanking cd borító-könyv, JAD Records, 1999)

 

Akárhogy is emlékszik Perry természetesen az igazságot erről a korszakról csak ő és Bob tudja valójában, akármint is, főleg Tosh és Bunny Wailer unszolására szakított Perryvel.

 

A CBS szerződés 

Miután 1971 tavaszán Marley és csapata elhagyta az Upsetterst  már állt saját kiadójuk a Tuff Gong Records, amelyet 1970 – ben alapított Bob. Természetesen ez lett az a kiadó, amely átmenetileg megjelentette számaikat, mint a „Satisfy My Soul Jah Jah” vagy éppen a „Lively Up Yourself” A lemezeket saját kis Wailers lemezboltjukban árusították.

 

 

 

Érdekes módon ismét az USA pontosabban egy fekete amerikai zenész Johnny Nash, reggae zene szeretete vezette Bobot a nemzetközi szerződés előszobájába. Az előbb említett Johnny Nash egyébként az 1950 – es években kezdett zenei karrierjébe, és stílusában a soul és főleg a rocksteadyt próbálta egy egyedi pop stílusban vegyíteni. 1965 – ben létrehozta a JAD kiadót, amely a CBS-el állt szerződésben. 1971 decemberében Johnny Nasht megbízzák egy filmzene komponálásával, aki Bob Marley segítségét kéri. Nash Stockholmban írja a számokat így Bob odautazik, és egy hónapot a kemény svéd télben dalok írásával tölti. 1972  januárjában Stockholmból Marley Londonba utazik és Danny Sims védnöksége alatt aláírja szerződését a CBS kiadóval. A Columbia ekkor szintén szerződésben állt a CBS – el és az első szám amelyet kiadtak a „Reggae On The Broadway” volt.

Egyébként ebből a korszakból a dalokat a CBS 1981 – ben válogatásként adta ki Chances Are címen, ami Angliában nagy siker lett, és térségünkben pedig az akkori jugoszláv Jugoton nyomás is napvilágot látott, valószínűleg ez lehetett az első legálisan, könnyen beszerezhető hanganyag Bob Marley-től kis hazánkban. A nóta akkor nem volt nagy siker, így miután a Wailers többi tagja is Londonba ért, addigra Danny Sims eladta szerződésüket egy feljövő angol lemezmogulnak Chris Blackwellnek, aki az Island Records alapítója.