A skinheadek köztudottan először London utcáin jelentek meg valamikor a 1960-as évek közepén, amikor egy csoport kezdett elszakadni a „mod” stílus követőitől. Amíg a gazdag modok erősen divat orientált ruhákról, robogókról és amfetaminról szólt, a munkásosztálybeli társaik ennél kevesebbel kellett, hogy beérjék. Utóbbiakból alakultak ki a hardmodok, akik gyakran éltek London munkásnegyedeiben, karib-térségi bevándorlók szomszédságában. A bevándorlók zenéjéit ekkor vették magukhoz, ez volt a ska, reggae vagy a soul.
A fekete kultúra és zene egyre jobban megtetszett a hardmodoknak, mint a gazdag modok életstílusa. Neki álltak munkás bakancsban, rövidebb farmerban vagy nadrágokban járni, egyszerű ingeket és nadrágtartókat viselni, és a hajukat is rövidre vágták. (A hosszúhaj amúgy is gondot jelenthetett a munkában és az utcai bunyókban). Nem sokkal a szakadás után kezdték magukat skinheadnek nevezni.
Mint minden hullám, a skinhead kultúra is kezdett hanyatlani a ’70-es évek elején. Bár az évtized végi punk robbanás magával hozta a kultúra újjáéledését. Sajnos, egyidőben ezzel sok skinheadet fogott meg a szélsőjobbos, rasszista politika is. Sok a gyökereitől elszakadt skinhead kezdett el bevándorlókat és melegeket vegzálni. Ezek a csoportok nyíltan használták a horogkeresztet és a náci jelszavakat.
A ’80-as évek közepétől a skinhead szó egyenlő lett a neonácizmussal, a fasizmussal és az idegengyűlölettel.
Szerencsére mára a kultúra felébredt ebből a rémálomból és sok skinhead kezdett el visszafordulni a gyökereihez és tisztelni a fekete mivoltját a szubkultúrának. Rengeteg csoport alakul, olyanok, mint például a Skinheads Against Racial Prejudice (a honi szekciója a Magyar Antirasszista Skinheadek). Ezen csoportok büszkén vállalják náci ellenes mivoltukat.
A képek forrása: PYMCA/UIG VIA GETTY IMAGES
