Lemezajánló egykor és most

Sokan tudjátok, hogy oldalunk Sebőnek aka. Reggaekultura,  köszönhetően viszi tovább az egykor hazánkban úttörőnek számító reggae webzine a DreadSlukk hagyatékát, amely 2000 és 2011 között működött. Már ott is jelentek meg lemezajánlók ska, rocksteady és korai reggae témában, így jutottunk arra az elhatározásra, hogy a Roots Rockers oldalain is belekezdünk egy lemezajánló rovatba, ahol nem csak új megjelenésekről, hanem régebbi idők fontos korongjait is nagyító alá vesszük. Ma két Toots & The Maytals albumról esik szó.

Toots & The Maytals – Funky Kingston (1976, Island)

Nos a különböző irodalmak más időpontot adnak meg e lemez megjelenési évének. Az biztos, hogy a lemez, amely nálam landolt az Island kiadónál 1976-ban jelent meg, az újranyomás pedig 1990-ben. A fent nevezett zenekar azok közé tartozott, amely korában kívül esett egy fehér középosztálynak szánt piacról. Arról szól a fáma ugyanis, hogy mivel a Toots & The Maytals-nek aktuális szerződése volt egy másik kiadóval 1973-ban, ezért Chris Blackwell akkor még Bob Marley & The Wailers-t szerződteti, majd később Toots Hibbertéket. Őszintén megmondom, nem csalódtam, egy kellemes, mint a címből is kiderül funkys albumról van szó. Toots Hibberts valóban néhol egy baptista lelkész stílusában ad elő – főleg 1 track-ben a “Sit Right Down” – ban feltűnő ez.

Az album második dala “Pomp And Pride” az 1972-es jamaikai táncdalfesztivál nyertese volt, s egy feszes tempójú nótáról van szó, amolyan menetelős, egyébként néha nekem James Brown felvételei jutottak az eszembe az albumot hallgatva.

A 3. track 5. percétől elkezdve egy kellemesen torz gitárszólót is tartogattak, ami egy kicsit fura volt hallani egy reggae stílusú lemezen.

Tisztán hallható, hogy a srácok által játszott reggae zene, mennyiben alapszik a ska és rocksteady érában megcsillantott játéktudásukon

A már említett “Pomp And Pride” egy kicsit ska-s, az “I Can’t Believe”-ben pedig rocksteady, sőt megkockáztatom r’n’b vibe-ot érzek, de talán ezért is jó a reggae zene, mert minden stílus egyvelegét lehet benne hallani!

1976 -ban már elkezdődött a roots reggae korszaka, azonban ebben az esetben ne számítsunk a roots örök témáinak felbukkanására, bármikor is jött ki ez a lemez (néhány irodalom ugyanis 1972 – re datálja a megjelenést), valahogy nem illik  a korszakba.  Talán a “rudeboy bocsoknak” éppen ezért tetszik.
Toots & The Maytals – Reggae Got Soul: Unplugged On Strawberry Hills (Metropolis,2012)

1970 – es évekből pedig lépjünk át a mai valóságba. A Toots & The Maytals most is alkot, és nem akármilyen korongot tett le az asztalra. Jelölték Grammy-re is nem hiába. Az, hogy holnap (magyar idő szerint hétfő hajnalban) elhozza – e másodszor is a banda 2004 után a trófeát vagy sem,  még a jövő zenéje. Bárhogy is történik a lemez (vagy haladva a korral inkább a hanghordozó kifejezés pontosabb lehet) e sorok írójánál a tavalyi év legjobbjai között foglal helyet, főleg a ska, rocksteady, vintage reggae kategóriában.  A cím most is mindent elárul: egy unplugged album. 37 perces muzsika tűz körül ülős hangulatban, egy ködös és önmagának ellentmondó leírással élve “skinhead” dalok hippi köntösben.

Egyébként hozzátehető, hogy ez a fajta hangszerelés kézenfekvőnek tűnik Hibbert-től, hiszen a funky feelinget hitelesen visszaadó dalok ütnek így is. Nehéz bármelyiket is kiemelni a többi közül. Természetesen elpengetik az összes nagy slágert, “Bam Bam”, “Pressure Drop” “Monkey Man” és lehetne tovább folytatni a sort. Hibbert már többször emlegetett baptista lelkészre emlékeztető előadásmódja még inkább jelegzetessé válik így unplugged-ként. Ezt a “Funky Kingston” – ban és a ganja-himnusz “54 – 46” – ban érhetjük talán leginkább tetten.

A lemez értékét emeli, hogy jótékonyságból mindenki, aki megveszi a lemezt, 1 dollárt a hivatalos Toots&The Maytals alapítványnak adományoz, melyből jamaicai gyermekeket támogat a lassan 71 éves frontember és zenekara.

Szóval holnap hajnalban eldől ki is nyeri a Grammy-t további nevezések reggae kategóriában: Jimmy Cliff “Rebirth”, The Original Wailers “Miracle”, Various Artists “New Legend – Jamaica 50th Edition” és nem utolsósorban Sean Paul “Tomahawk Technique”.