Sebő nevét gondolom nem kell azoknak az embereknek bemutatnom, akik mozognak a hazai reggae életben. Foglalkozik zenéléssel, újságírással és minden mi ezeket összefogja. Nem régiben haza költözött kisvárosunkba és elkezdtünk tervezni egy interjút, ami kicsit tán hosszú lett, de mégis velős, magába foglalva Szabi életének zenei pályáját.
Mesélj az ifjúságodról, hol nőttél fel?
A bábolnai lakótelepen. Mozgalmas volt, kórházban töltős. Sokat betegeskedtem gyerekként. Semmi extra, munkás család.
Hogy jött a zenei iránti nyitottságod? A zenei kutatások, mi inspirált, hogy elkezdtél a zenével foglalkozni? Hogy indult el az egész?
Tudod, voltak otthon bakelit lemezek, Koncz Zsuzsa, Halász Judit,LGT, akkor még minden háztartásban találhattunk egy – két fekete lemezt, meg ha mást nem egy Elektra lemezjátszót is. Úgy a 80as évek végén Bábolnán élt két srác. Az egyikük Király Jani, ő felettünk lakott és gyermekkorban felvettünk mindenféle hip-hop zenét a rádióból, később rendelt válogatáskazikat a DJ Service-től. Illetve az ő osztálytársa volt Bucka, aki Győrbe költözve elkezdett összejárni a későbbi Warning Shotz (győri hip-hop banda volt) tagjaival. Ő hozta a zenéit,mint például Public Enemy-t és RunDMC-t, meg én is jártam hozzá.
Szóval akkor hip-hoppal kezdtél?
Jaja, főleg a hiphop. A 90es évek elején, kb. 92-93-ban a bábolnai diszkóban, még kazettáról játszottak a DJ – ék Shaggy-t meg Shabba Ranks-t. Mi azt hittük, hogy hip-hop, de szerintem az akkori hip-hop rajongók mind, hiszen Capleton nevével a Method Man lemezén találkoztunk.
Bábolnán ekkora élet volt a hiphop közegben?
Hát volt itt minden. Vicces dolgok is történtek. Voltak itt boneheadek (magát skinheadnek tartó, rasszista bőrfejű) is. Minden, amivel egy városban is találkozol. Ismertük egymást gyerek korunk óta szóval olyan nagyon komoly zenei ellenségeskedés nem volt jellemző :-D. Hip-hop-ot is komolyan kb. 4-5 – en hallgattunk.
Szóval akkor nem volt jellemző pl. az akkori boneheadekkel verekedés? Tudni illk, hogy Ti hallgatjátok a fekete zenét, Ők meg csak a fehéret?!
Ááá, egy-két keménykedés, viszont sokszor együtt softballoztunk. A politikával nem nagyon foglalkoztunk, azóta meg már nem is érdemes vele. Rossz látni, ahogy ma már jobb meg bal oldalra oszlanak az emberek, pedig elsősorban ezt nem szabad elfeledni, hogy emberek vagyunk.
Komáromban tanultál tovább. Ott ismerkedtél meg a hardcore-ral?
Igen, ez is a hiphop – ból és a deszkás közegből jött. Nyilván amikor bekerültem a középiskolába, mindenhol hiphop ment ezerrel. Főleg magyar hip-hop, meg az aktuális, amerikai megfelelője, ezeket kaptam Buckától meg SOG-tól. Bár az utóbbi személy erre már biztos nem emlékszik. Aztán Attila barátom Kocsról megismertetett a Rage-el, a Bodycount-tal. Amikor koleszos lettem Komáromban összefutottam az utcán Martinnal (Lindner Martin – az egykori IQ Lájt és a mostani Jahzorn dobosa). Vele még elsőben voltunk osztálytársak az általános iskolában. Ő megmutatta a Barrikádot (komáromi hc csapat). Igazából a magyarok fogtak meg, mert akkor főleg ezeket értettem, ekkor kezdtem el angolul tanulni és ez által közelebb jutottam a szövegek megértéséhez. Már válogattam a szövegek értelme szerint a zenék között. A punk meg a hardcore zene ebből a szempontból erősen társadalom kritikus szóval jól kiegészítette a hip-hop világot. Voltunk Sick Of It All-on, meg a komáromi Rangadó Sörözőbe jártunk sokat. Olyan zenekarok játszottak ott, mint az Opel, a Barrikád vagy a Kevés, de láthattam a straight edge-s Racial Abuse-t is. Itt találkoztam először Lipivel. A szálak persze egy idő után összeérnek, hiszen amíg én főleg Komáromban mozogtam, addig Győrben a Warnin’ Shotz kezdett nevet szerezni magának, és szerveződött még közös buli is Kevéssel, a Warning Shotz-zal, a Barrikáddal.
Miként jött a SKA és a Reggae zene?
Az már az érettségi után jött,1998 – ban felvettek a győri főiskolán szocmunkásszakra és 1999 második felét már a németországi Aachenben töltöttem egy uniós ösztöndíjjal. Itt szembesültem azzal, hogy Shabba Ranks reggae zenét játszik, nem pedig hip – hop – ot. Elkezdtem a helyi kis lemezboltokba járni. Az első reggae lemez az a Buju Banton – Inna Heights volt, amit megvettem. Elkezdtem kutakodni a jamaicai kultúra iránt. Szerencsére a családnak, akinél dolgoztam, legjobb barátja Jamaicába ment férjhez és miután elvált a bakelitlemez-gyűjtemény ott maradt a házban. Ezeket én szépen átmásoltam kazettára. Ez 99-2000 között volt, az akkori hip-hop már nem mozgatott meg annyira. Aachenben elkezdtem gyűjteni az anyagokat a szakdolgozatomhoz, amit a kannabisz prevencióból írtam, és a német Hanf magazin lefordított cikkeit elküldtem a DreadSlukknak. Ezeket a cikkeket El Bandy leközölte, aztán írtam lemezajánlókat is. Megismertem a reggae számos változatát, a ska és rocksteady az egyik kedvencem azóta is. Másrészről 2000 – ben Komáromban rendezték a Ladánybene tábort, és ott még Bosi osztogatta a dancehall.hu – s szórólapokat. Ezután a sors Angliába sodort, ahol aztán tudatosan kerestem a Jamaicai zenével a kapcsolatot. Mondjuk ez Londonban nem túl nehéz, beiratkoztam a brixtoni Afro-karibi könyvtárba, ahonnan minden cd-t kikölcsönöztem és másoltam kazira, felvérteztem magam több száz bakelittel és cd-vel, a műsoros kazettákról nem is beszélve. A sok hanghordozó között jó néhány ska, korai reggae kincset talál aki belenyúl a lemeztáskámba.
Hogy kezdtél el zenélni?
Szerintem, mint mindenki, aki egyszer hirtelen szembesül, vele mennyi lemeze van, az elgondolkozik rajta, hogy miért ne játszaná mások számára is azokat. Én gyűjtőből lettem hobbi selector, promoter.
Először 2005 október 31 – én az első Jótékonysági Soundsystem Party –n, az Adj Esélyt a Reggae-vel c. rendezvényen játszottam, ez volt az első buli a magyar reggae zene életében, amikor a magyar DJ-k, soundsystemek összejöttek és teltházas bulit toltunk a hajléktalan emberek megsegítése érdekében, egész éjjel hordtuk el az adományba hozott ruhákat, később még háromszor ismételtük meg a főváros különböző szórakozóhelyein, illetve Pécsett és Győrben is sikerült hasonló rendezvényt az idők folyamán összehozni. Egyedül unalmas zenélni, így elhatároztam, hogy kéne csinálni egy soundsystemet. Találkoztam Chivel, őt a Fúzió Rádióban ismertem meg, nekem reggae műsoron volt, ő meg jazz, hip-hop műsort vezetett. 2006 –ban El Bandy családi elfoglaltsága miatt átadta a Dreadslukk szerkesztői tevékenységét, próbálkoztam egy Reggae Kultúra délutáni klubot összehozni az RS9 – ben, ami nem lett hosszú életű. Mindenesetre, az első alkalommal lejött Sista (az első magyar hölgy, aki selectorkodott) és az öccse. Beszélgettünk, amit barátság követett. Elmesélte nekem, hogy ő még csak most ismerkedett meg a reggae – vel. Az édesapja pedig a 80 – as években DJ volt Sebő néven. Ez eléggé vicces, így ismerkedtünk meg. Az akkori munkahelyemen, a Kürt utcában, a Fedél Nélkül irodában, volt az alakuló gyűlés. Jelen voltak Sebő „Sista” Gabriella, Baráth „Chi Korea” Zoltán és jómagam.
2006 nyarán már mentünk Székelyföldre, Sis Ford Tranzitjával egy filmes fesztiválra játszani. Egyébként azóta az út óta imádok Romániába járni, a Kárpátokon átkelni, gyönyörű. Megfordultunk az LB27 táborokban, mivel a DreadSlukknak köszönhetően összecimboráztam a reggae élet képviselőivel és igazából összekötöttem az újság írást a zenéléssel, meg a munkával is.
A munkáddal?
A munkám során, szociális munkásként ugyanis eljutottam ismét Londonba, ahol egy konferencia alkalmával egy hajléktalan a kezembe nyomta az Empress Ayeola cd-t és kérte, hogy hallgassam meg. Kiderült, hogy a csávó hangmérnök Kenny – nél a Sirius Records tulajánál. Mikor legközelebb Londonban jártam személyesen találkozhattam Empress – szel. Amikor őt megismertem teljesen átalakult a felfogásom az egész jamaicai kultúráról, felfogásról. Általa számos reggae zenészt ismerhettem meg és nagyon jó baráti kapcsolatba kerültem egész családjával, és amikor Londonba érkezem a házában töltöm az éjszakákat.
Mit tudtatok elérni az Afro-Soul – lal? Merre hívtak Titeket?
Igazából a „legtermékenyebb időszakunk” bulik szintjén 2006 – 2010 között volt. Mivel a sound a karibi muzsika összes szeletébe betekintést enged, ezért már 2006 óta minden magyar szervezésű reggae táborban ott vagyunk legyen szó akár LB27 Campről vagy Lipi által szervezett Simmer Down táborról. Ahogy már mondtam az előbb is, háromszor jártunk Romániában. Székelyföldön kívül kétszer Bukarestben is jártunk az azóta már megszűnő Knotty Headz-el.
A külföldi fellépések mennyiben mások?
Nagyon sok függ attól, hová is megy az ember. Például Romániában játszhattunk francia, spanyol nyelvű reggae-t is, mert az emberek arra is pörögtek, nem csak az angol nyelvű muzsika bűvölte el őket. Persze attól is függ egy külföldi buli sikeressége, hogy megpróbálja a selector a helyi sajátosságokat belevinni szettjébe, ezért érdemes egy kicsit kutakodni a zene helyi elterjedtségéről, milyen stílusokat kedvelnek inkább, dubot vagy éppen ska-t? Másrészről amikor 2007-ben Londonban játszottunk egy hajléktalan művészeti fesztiválon az is teljesen más történet volt, itt fordult elő a legénységgel, hogy templomban és a kertjében játszhattunk, azért azt minden reggae kedvelőnek ajánlom átélni a pillanatot, amikor serceg a tű Garnett Silk – Kingly Character 7 inchen a templomi akusztika ad egy olyan pluszt, ami lehet, hogy csak egyszer adatik meg a selector számára.
Visszatérve kérdésedre a külföldi fellépések hangulatában mások, illetve abban, hogy talán széles tárházból lehet a lemezeket válogatni, eddig bárhol jártam mindenhol nyitottabbak voltak a reggae iránt mint hazánkban. Valószínű ez annak is köszönhető, hogy többen beszélik az angolt mint nálunk, sok helyen van egy fekete közösség, akik eljárnak ezekre a bulikra, míg itthon még Pesten is ritkán látni színes bőrűeket egy koncerten. Valahogy még csak most kezdik a bulik elérni a helyi feketéket.
Amióta elkezdtél játszani mi változott a reggae érában?
Akasztják a hóhért! Ezt a kérdést rendszerint én teszem fel az interjó alanyaimnak:-D Rengeteg dolog megváltozott. A 2000-es évek elején még nagyobb volt az összetartás, és nem jutott ennyi buli egy napra. Ha megnézed, akkor van olyan nap egy héten, amikor 2 – 4 reggae partiba mehet az ember, választhat jó néhány sound-ot, akit hallgathat, viszont azért ne feledjük, hogy kis ország vagyunk és a politika sem kedvez a történetnek. A klubélet a gazdasági válságot sínyli, a dohányzási tilalom sem feltétlenül járul hozzá egy reggae parti sikeréhez. Szóval nehézkesen, a koncertszervezők sokszor kapkodva, utolsó pillanatban tudnak leszervezni egy – egy külföldi nevet és sajnos sok esetben 20 – 30 ember előtti koncert nem feltétlenül tesz jót a reggae hírnevének. Ehhez hozzájön, hogy valahogy a jamaicai előadók koncertjei váratlan események miatt meghiúsulnak. Ilyenből sokat fel lehetne sorolni: vegyük csak Elephant Man példáját. Akkor még volt Selecta Shop, azóta kiderült, hogy a magyar ember nem tud (és talán már nem is szeret) lemezt venni és bezárt, lehetne azért még sorolni. Viszont van öröm is az ürömben: úgy néz ki a Stephen Marley-t megtartják de hát majd akkor hiszem, ha már láttam…Lipi tábor szervezése is jól alakul nemzetközi DJ, soundsystem felhozatal várható Délegyházán. Valamint most már körvonalazódik egy roots, dub tábor is júliusban Balatongyörökön, ahol fellép a roots veterán Rod Taylor, és a magyar soundsystem és reggae élet krémje, említhetném a Mighty Fishers –t vagy éppen PASO Sound-ot. Amennyiben pedig jól csiripelték a ladánybenei madarak, az idei LB tábort is megtartják…
Magyar zenekarok terén történt változás?
Ezen a fronton is sok minden változott. A kezdetekkor ugye egyedül a Ladánybene jutott laphoz, a 90-es évek elejétől a ska egyre kevésbé tudott kitörni a punk hatása alól, pedig a magyar ska színtér egyáltalán nem csak a PASO-t kéne, hogy jelentse, az viszont tény, hogy ők voltak azok akik nemzetközi színtéren is sikeresek tudtak maradni a magyar ska csapatok közül.
Természetesen jó látni, hogy egyre profibb dolgokat tesznek le az asztalra, a nagy zenekaroknak, akiket a mainstream média is játszik, úgy mint Ladánybene 27 vagy Irie Maffia kompromisszum készebb, a mindennapi fülnek sokkal inkább „fogyasztható” zenét kell írniuk, és egy kicsit néha kommerszebb darabokat is kiadnak, mint mondjuk öt évvel ezelőtt. Viszont ők szeretnének ebből megélni, így jól is van ez tulajdonképpen, és azt sem feledjük, hogy azért nagy bulikat köszönhetünk az összes aktív zenekarnak. Másrészt pedig tényleg nagyon sok tehetséges zenész forog reggae berkekben, akik kreatívak is, itt kiemelném a Dubakuban vagy a Mighty Fishers-ben jeleskedő Annát és Dokit. „Vidéken” is van néhány kecsegtető projekt, mint például az Afrodzaqum Kecskemétről vagy éppen Zion Guide Crew Győrött. Ha pedig Győr mindenképp érdemes megemlíteni Tibbah – ék Connections ragga projektjét is. Szóval színes a kép, és az a lényeg, hogy lehet miről beszélni mert a folyamat beindult. Azt persze ne gondoljuk, hogy sokan tudtak „nagy” karriert felépíteni a reggae-re alapozva Magyarországon.
Az Afro-soul-t hová tennéd a magyar reggae életben?
Jó kérdés, 6 éve létezik a név, és sokan azt hiszik, hogy egyet jelent velem, pedig nagyon nem. Jelenleg érdekes módon a három alapító tag elég keveset játszik, mindenkinek a munka elviszi a szabadidejét, az én esetemben pedig már az egészség nem úgy szolgál, ahogy kéne. Szóval a legaktívabb tagunk most Junior Nabu, aki maga 15 éves kora ellenére igazán lelkesen selectorkodik, többek között ő képviseli soundunkat a pénteki Trafós bulikon, és egyre többször hívják a Mighty Fishers koncertek DJ-jének is. Szóval hová tenném az Afro-soul-t? Nos egy érdekes színfolt vagyunk a felhozatalban, az elmúlt 6 évben talán a legjelentősebb dolgok azok a jótékonysági bulik voltak, amellyel a Menhely Alapítvány által ellátott hajléktalanok számára gyűjtöttünk.Persze talán amire szintén büszkék lehetünk, hogy különböző médiákban próbáljuk az urban zenéket népszerűsíteni, a tagok közül hárman is aktívak vagyunk a hobbiújságírásban, illetve a rádiózás…
Erről jut eszembe hol lehet titeket hallgatni?
Nos a rádiózás: Chi Korea barátom a műsorvezetője a Striit Noiz című slam-poetry műsornak, amit a Tiloson lehet hallgatni, két hetente hétfőn hajnali fél kettőkor, ide néha én is besegítek egy – egy saját költeménnyel. A reggae rádióműsor készítése már összenőtt velünk, ugye kezdődtek a Fúzió Rádióval, aztán 2009 – től bekerültem a www.reggaewave.net rádióhoz, amely egy internetes reggae rádió, négy órás csütörtöki műsort ma már Nabu készíti, angolul, jelenleg két órában, ezt pedig az előbb említett rádióban minden csütörtökön este 7 – től meghallgathatjátok élőben. Egyébként Nabu igyekszik régi vágású rub – a – dubokat, roots-ot tolni és azért néhány rocksteady, ska is becsúszik. Ezen kívül a fiatalság életerő, így Nabu a One Love Reggae Radio-n is tevékeny volt, tőlük időközben elbucsúzott és most már szerdánként egy az USA-ban székelő rádión a www.liberatedradio.com-on pörgeti a lemezeket.
Eközben te?
Eközben én építem a nemzetközi kapcsolatokat 😀 komolyra fordítva a szót, én visszatértem úgy érzem a kaptafához. Értem arra, hogy régen is inkább gyűjtő voltam, illetve cikkeket írtam a zenéről. Jelenleg több helyen is jelentetek meg írásokat: a CK magazinban már 3 éve önkénteskedem, ahol megjelent többek között a jamaicai zene stílusokról egy sorozatom, valamint interjókat is készítek. Ezen kívül még besegítek neked, illetve most kezdtem a Rocking Steady E-Zine – nak angol nyelven írni, most jelenik meg majd a Mighty Fishers interjó, amelyet majd a Rootsrockers is lehoz. Ezen kívül építgetem a sound fakebook és youtube oldalát. A leglényegesebb pedig, hogy munkát keresek, ja hogy ezt hagytam a végére, az már mellékes.
A legemlékezetesebb pillanat?
Az sok volt. Selectorként egyértelműen a fentiekben már említett templomos jelenet, vagy éppen mikor a Nabu-val megismerkedtem és 6 órás szettet toltunk Simmer Down táborban. Illetve sosem felejtem el, ahogy Laurence (Afro-soul Sound – szájharmonikás) General Levy-t kíséri harmonikán a Tilosban.
Buliszervezőként Adj Esélyt a Reggae-vel első bulija a Trafóban, és persze az Empress koncertek megszervezése. Knotty Headz akusztikus koncert a bábolnai kertben, Sis, Morzsa, Skunk fellépés ugyanott, jók is voltak azok a 30 – as évek:-D A legemlékezetesebb interjó mindenképp David Rodigan 2006 – ban, vagy a Deego – val készített, a legrosszabb, hogy ezek már tényleg csak emlékek mert elvesztek a net hálójában.
Újságíróként pedig mindenképp a tavalyi Rototom Sunsplash, idén is készülünk, ha minden jól megy, akkor a Free Yard-on lemezeket is pörgetünk.
Most, hogy szóba jöttek a lemezek, kedvencekről mondhatnál valamit…
Hűűű, azt hiszem érdemes lesz csak a ska, rocksteady,korai reggae vonalról beszélnem. Mindenevő vagyok. Mellesleg a ’60 – ’75 – öt felölelő korszak az egyik kedvencem a jamaicai zenékben. Skatalites, The Wailing Wailers (Bob Marley & The Wailers), The Maytals, Jimmy Cliff, Desmond Dekker, Derrick Morgan annyian vannak szerencsére. Az egyik legnagyobb kedvenc a „One Love” az eredeti ska változat.
Magyar csapatok közül?
Igazából a régi PASO nagy kedvenc, a Mighty Fishers, és bárki bármit mondhat, de a Knotty Headz lemez még mindig az egyik legtöbbet forog a lejátszóban. Közben persze a hip-hop vonalról Busa Pista valamint Morzsa, kár, hogy ő sem annyira aktív már.
Igazából ma már annyi jó, minőségi zene van, hogy nem is érdemes egyet kiemelni, akit tényleg érdekel, az Afro-soul fakebookján lájkoljon minket és máris láthatjátok miket szeretünk.
Következő fellépések?
Nos Tilos Maraton június 8 – án, ide egy kis reggae, hip-hop délutáni mókával készülünk, remélhetőleg minden selector tagunk ott lesz. Aztán Simmer Down táborban is képviseltetjük magunkat (június 27 – július 2), illetve egy héttel később Balatongyörökön, július 12 – 16 között pedig Love & Unity roots reggae lazulás a parton. Augusztus meg ha minden jól megy Rototom 😀
Köszi az interjút.
Mi köszönjük a lehetőséget.
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.