“Büszke vagyok, hogy ehhez a szubkultúrához tartozom” – The Prowlers interjú

Ha a kanadai street-punk színtérről beszélünk, valamiért az embernek mindig először a The Prowlers ugrik. A dallamos, csordavokálos szövegeik generációt mozgatnak meg a világ több pontján. A következő interjút a SmashTheDiscos webcsinálta a zenekarral, amiben többek közt kitérek a zenekar 20. jubileumi terveire és a monteáli színtérre is. A kérdésekre az énekes, Sylvain felelt.

https://youtu.be/qoky6STS9ao

Éppen, hogy megnéztem a One Life videótok, amely tele van remek hokis pörlekedéssel. Mindig elcsodálkozok rajta, hogy a hoki iránt miért nincs nagyobb érdeklődés a skinhead színtéren. Bár te montreáliként, én meg detroitiként nagyobb  érdeklődéssel bírunk a jégen eltöltött idők iránt, mint a legtöbben. Ti mennyire vagytok hoki fanok és milyen a street-punk élet Montreálban?

Persze, hogy nagy hoki fanok vagyunk. Számunkra ez olyan, mint az európaiaknak a foci. A gond a jegyek ára, amik rendkívül drágák, így nehéz támogatni a csapatot a Bell Centerben, ezért a kocsmában ragadunk mindig. A színtér eléggé jó itt Montreálban. Sok a jó zenekar, és a közönség is lelkes, ezért is nagyon jó érzés a részese lenni.

Beszélnél a zenekartagokról, és arról, hogy a zenekar hogy alakult meg 1998-ban? Tudom, hogy túl vagytok pár tagcserén. Beszélnél ezekről a dolgokról is?

20 év van mögöttünk, ezért gondolhatod, hogy volt pár változás a bandában, de Stephane a dobosunk és én, Sylvain az énekes alapítótagok vagyunk. Basszusgitáron van egy Martynk, aki 8 éve zenél velünk, illetve Erik tavaly töltötte be a gitáros helyét. Mary és Erik régóta mozog a színtéren, így elég szilárdnak mondható a jelenlegi felállás.

A The Prowlers kiérdemelte a nevét az évek alatt. Az első hivatalos lemezetek, a „Hair Today, Gone Tomorrow” óta, tucatnyi felvételen keresztül, beleértve a kislemezeket is, volt olyan év, amelyet a „The Prowlers évének” lehetne nevezni? Amikor minden összejött, hogy megfeleljen az elvárásaitoknak?

Nos, szerencsénk volt, hogy megalakulásunk után egy évvel megismerünk egy remek embert. Mike-t a Mad Butchertől, aki 2000-ben jött Montreálba, hogy meglátogasson minket. Jól leittuk magunkat és akkor mondta, hogy csináljunk egy nagy lemezt közösen. Elutaztunk Németországba, hogy felvegyük a „Hair Today, Gone Tomorrow”-t. Szóval, úgy érzem ez volt a legjobb dolog  számunkra, és azóta nem igazán álltunk meg. Tartottunk egy 4 éves szünetet 2006-2010 között, de mihelyst lehetett visszatértünk.

Azoknak akik még új lenne a zenekar, szerinted melyik The Prowlers szám vagy számok azok, amik bemutatnak titeket és miért az?

Ha választani kellene egyet a számaink közül, azoknak akik nem ismerik, azoknak a „Friday Night”-ot vagy a „Hate Us”-t ajánlanám. Úgy érzem, hogy ez a két szám, ami a legjobban bemutatja a zenei stílusunkat és a szövegeinket.

Montreál a kanadai street-punk/oi színtér fellegvára. Mit gondolsz, mi járult ehhez hozzá?
Biztos sok dolog megmagyarázza ezt. Az első a francia hátterünk, így közelebbről rálátunk az európai történésekre, és meg van az egyensúly a francia és az angol punk közt. A másik, hogy a helyiek kiállnak az antirasszizmus mellett, és nincsenek faskók. Sok hely van, ahol koncerteket lehet tartani, ezzel is támogatva a színteret, hogy jobban pörögjön.

Nem rég jelentettétek meg a „Serial Pousser” EP-t. Dolgoztok jelenleg más új anyagon? Megosztanátok pár titkos információt ezekről?
Sok projekten dolgozunk jelenleg. Split lemezen például a Thunder & Glory-val és a Rude Pride-dal. Ráadásként a The Oppressed-del is dolgozunk egy közös lemezen. Ez lesz most tényleg a legeslegutolsó anyaga a The Oppressednek és nagyon szerencsések vagyunk, hogy a részese lehetünk. Mellette persze dolgozunk, rajta vagyunk, hogy összejöjjön egy új lemez a 20. születésnapunkra, amely jövőre lesz.

Mit tartogat a jövő a The Prowlers számára?
Rengeteg koncertet és egy Európa turnét májusban. Valószínűleg több turnét 2019-ben, a 20. születésnapunkon.

Már régóta jelen vagytok a szcénában, de igazán ’98 óta számolnak veletek. A szcénában az évek alatt sok dráma lezajlott. Észrevettél bármiféle változást, jót vagy rosszat, az évek alatt? És mi a tanácsod a zenekaroknak és a zene rajongóknak, hogy a színteret erősen és életben tartsák?
Nos, a közösségi média, ami igazán változott a színtéren. Ez jó és rossz is egyaránt. Több embert érsz el, könnyebben szervezel egy turnét és találsz új zenekarokat, de ugyanúgy van egy dráma része az egésznek, de semmi sem tökéletes. A legjobb tanácsom az lehetne, hogy vásároljatok lemezeket, menjetek el a koncertekre és tartsátok épségben a színteret.

Köszönjük, hogy szakítottál ránk időt. Az utolsó kérdésként megkérdésként: Mit jelent számodra a Skinhead?
Számomra a skinhead egy életforma, ami 1994 óta az életem része. Nem tudnék másként élni. A barátság, a zene, az utazás, a buli. Mind a része és én büszke vagyok, hogy ehhez a szubkultúrához tartozom.

The Prowlers Facebook