‘A szeretet egy alapzat’ – Toots Hibert interjú

Frederick ’Toots’ Hibert minden kérdés nélkül a jamaicai zenetörténelem egyik legkiemelkedőbb része. A gazdag, komplex hangjával rengeteg embert megfogott. A fülbemászó és megtévesztően egyszerű szövegei, amely sokszor valós dolgokra épülnek mindannyiunk kedvenceivé váltak az elmúlt 50 évben.
A vallásos szülők szárnyai alatt felnevelkedett Frederick hamar elsajátította a ska ritmusát, majd a rocksteady korszakon át, alig várta, hogy a tehetségével a reggae zene történelmébe írja be igazán magát.
Az következő interjút a hónap elején az United Reggae oldal csinálta. A beszélgetés mélyen beleásta magát Toots karreirjébe, életének fontos állomásaiba. Hiába hosszú, érdemes elolvasni, mert sok új dolgot tudhat meg belőle az ember. Köszönet a fordítási segítségért Sebőnek!

Clarendonból jössz, ami egy zenei központú egyházközösség. Mit gondolsz miért lett ez így?
Ahogy felnősz a szüleiddel és elég tiszteletet kapsz és sokan a hangjukat a szülőktől öröklik. A szüleim pedig Istentől örökölték.

A szüleid tagjai voltak a Hetednapi Adventista Egyháznak. Te is ott kezdtél énekelni?
Mondhatjuk, hogy igen. Csecsemőkoromtól, ahogy szokták mondani. (nevet)

Mikor ért el a gondolat először, hogy a hangod kimagasló?
Hallottam én is, és mások is mondták, hogy az énekhangom nagyon jó, egy napon még énekes lehetek. (nevet) Nem emlékszem már, hogy ki mondta, mert sokan mondták.

Kik voltak a kedvenc amerikai énekeseid, akikre felnőttél?
Elvis Presley, Ray Charles, James B Brown, Little Richard, Mahalia Jackson – pár nagyszerű ember. Nők és férfiak, akiket a rádióban hallottam.

Mennyire voltak a szüleid boldogok, hogy világi zenét hallgattál?
Nem tudtak róla.

Mikor tanultál meg gitározni?
Amikor iskolás voltam, láttam, ahogy egy úriember játszik. Megtetszett, így haza érve bambuszból megcsináltam a saját gitáromat. Bambusz kéregből. Leháncsolva azt.

Egy időben boxoltál. Ki edzett? Mi volt a küzdő súlyod?
Nos, nem profi szinten, de a suliban ütögettem. Mi sosem gondolkoztunk tömegben. Nem volt edző sem.  Néztem, ahogy az emberek csinálták, és csináltam én is. De befejeztem. Énekelni jobb volt. Nem kellett senkit sem megütni.

Hogy költöztél Kingstonba?
Elköltöztem, mert a zene ott történt. Egyik tesóm Trench Townban élt, így a nyári szüneteket sokszor töltöttem vele. Megismertem egy csomó embert. Ismertem Mr. Joe Higgs-et és Wilsont, Bob Marley-t, akik nagyszerű emberek voltak Trench Townban.

És egy borbélyüzletben dolgoztál egy ideig? Ez ahol megismerted Jerry-t és Raleigh-t?
Inasként tanultam a szakmát. Megvolt a gitárom és énekeltem, ha éppen senki nem jött hajat vágatni.  Éppen játszanék a gitáron és akkor látom, hogy Raleigh odajön mellé és oda van azért, amit csinálok és megkér játszak még. (nevet) A következő napon ismertem meg  Jerry-t is. Egy nap különbséggel ismertem meg őket. De ők nagyobb srácok voltak, mint én, tudtad!? Énekelni akartak, ezért megkértek, hogy tanítsam meg őket hogyan kell énekelni.

Kinek az ötlete volt, hogy megpróbálkozz Coxsone-nál?
Nos, senki különlegesnek. (nevet) Tudod, mindnyájunk mondta, hogy menjünk oda. De mikor odamentem azt mondta, hogy nem tetszik ahogy éneklek, jöjjek vissza hat hét múlva, addig is gyakoroljak. Gyakoroltam és visszamentem, akkor azt mondta, hogy jöjjek vissza legközelebb. Szóval visszamentünk és akkor azt mondta, hogy „Ez igen, imádom ezt, ember. Csináljuk. Van másotok is?” Mondtam, hogy van még pár számunk és elkezdtünk együtt dolgozni.

Akkor indultak be a slágerek..
Igen, de nem voltunk megfizetve. Nem kaptuk túl sok fizetséget.

Szóval ezért léptetek tovább a rengeteg sláger után Prince Busterhez. Ahol ismét sok slágert hoztatok ki, de azonos volt a gond?
Igen.

Beszélj egy kicsit, hogy miként kötöttetek ki Byron Lee-nél és nyertétek meg a ’66-os Dalfesztivált.
A Bam Bam számunkkal léptünk fel, majd miután megnyertük a dallal a fesztivált megpróbáltak bekasztlizni fű miatt. (nevet) De akkor még nem is szívtam. Ez az után volt, hogy elkezdtem dohányozni. Kilenc hónapot voltam bent. A gitárom és a saját ruháim voltak velem. Ültem egy nagyszobában és írtam a dalaimat és hozzá a zenét. Otthonról kaptam az élelmet is, napjában háromszor. Ártatlanul tartottak fogva.

Miért csuktak le?
Talán, mert sok sláger kislemezt adtam ki. Valaki irigy volt, hogy egy vidéki felkapott számot hoz össze. Az egész politika.

Bunny Wailer, Carl Dawkins és Lord Creator szintén ült marihuána birtoklásért abban az időben. Mindegyikük kihasználta a bent eltöltött időt és számokat írt. De te a börtön után felvetted a 54-46
Was My Number-t, ami minden idök egyik legnagyobb slágere lett a jamaicai zenetörténélelemben.
Igen, de nem arról írtam. Én csak egy szövegíró és szókreáló vagyok, szóval csak úgy jött. De egy csomó ember hiszi, hogy ez a szám volt a cellám ajtaján. Egy rossz indok miatt tartottak ott. Mert egy nagy turnéra mentem volna Európába, de valaki más ment végül helyettem.

Kit küldtek helyetted?
Nem tudod megmondani, haver! (nevet)

Mielőtt bebörtönöztek, te szerződést bontottál Byron Lee-vel, hogy Leslie Konghoz szerződj?
Ezt már régebben eldöntöttem. Egyike volt azoknak, akiknek dolgoztam abban az időben.

Toots and the Maytals – 54-46 Was My Number

lo mejor de lo meor

Rengeteg történténelem könyv állítja, hogy a letartóztatásod miatt kihagytad a rocksteady korszakot, de ez nem igaz. Ott van érvnek a Just Tell Me, ami egy rocksteady nóta…
Csináltam pár rocksteady számot, a ’54-46 Was My Number’ is az. A ’One Eyed Enos’ is. Egy csomó szám.

A Just Tell Me lemezed használt példánya rengeteget ér ma. Valaki újranyomhatná.
Igen, tervben van egy újranyomás.

Aztán beleraktad a „reggae” szót egy számodba.
Igen, áramlott. A zene csak árad, amíg senki sem tudja, hogy miként nevezze. Valaki egyszerűen csak ’boogie beatnek’ nevezte vagy ’blue beatnek’, azt egyszer csak véletlenül előjöttem a reggae szóval! Volt egy lány, akit mindenki „féktelen lelencnek” hívott, mert nem öltözött rendesen. (valószínűleg utcalány volt – megjegyzés a szerkesztő). Akkor hívtak lelencnek, ha gyűrött, használt ruhát viseltél, szóval innen vettem a reggae szót.

The Maytals – Monkey Man

The Maytals – Monkey Man

Elmeséltél egy sztorit, kb a Monkey Man keletkezéséről – aminek az alapja az volt, hogyan nyúlta le Leslie Kong bátyja Leslie csaját.
Valamennyi szövegem egy sztorit mesél el. Vagy történetet. Ez szintén egy történetről szól. Kongnak volt egy fivére, akit Fatsnek hívtak. Mikor bementem Kong irodájába, Kong kitalálta, hogy írhatnék egy dalt a tesójáról. Én akkor ellenkeztem. Mivel az a faszi tömzsibb és nagyobb volt. Ha megfogott, akkor meg is ölhetett volna. Szóval először nemet mondtam. Leslie megesküdött, hogy nem esik bántódásom. Inkább elmentem Fatshez és megkérdeztem őt.  Fats benne volt. Mondhat, hogy írjam meg és elolvassa. (nevet) Ez volt az, ahogy elkezdtem megírni a ’Monkey Man’-t. Mert ő tényleg nagy és csúnya volt. Mégis egy kedves csóka volt. Egy úriember volt.

Majd megírtad a folytatását is, a Monkey Girl-t.
Ugyanaz a vibe. De csak azért, mert Leslie Kong mondta, hogy kell egy lányos verzió is. Ez lett a ’Monkey Girl’.

Szóval, így működött párszor? Kong adott egy ötletet, te pedig csináltál belőle egy számot?
Nem mondanám ötletnek. Ő csak annyit mondott, hogy írjak számot egy lányról. De amúgy egy jó srác volt. Ő fizetett a legjobban. £12-t adott, hogy osszuk el hármunk közt. Gondolhatod, hogy mennyit fizetett a többi. Később mikor szólt, hogy több pénzt adjon nekünk azt mondta: „Fogtok kapni valamennyi pénzt. Adni fogok nektek”. Bement az irodájába és még aznap meghalt. Szívelégtelenség vitte el. Így nem kaptunk tőle pénzt. Nagyon sajnálom, hogy meghalt. Jó ember volt.

The Maytals “Sweet and Dandy”

Scene from the 1972 film, The Harder They Come, starring Jimmy Cliff, produced and directed by Perry Henzel, featuring the famous trio of Toots Hibbert, Raleigh Gordon and Jerry Mathias.

Mi inspirált a Sweet & Dandy megírásához, amellyel megnyerted az 1969 –es Dalversenyt?
Az csak egy szám egy lányról és egy fiúról, akik összeházasodnak. Egybe akarnak kelni, de nincs pénzük egy nagy lagzira, így vesznek £1.1-ért tortát és pár üveg boroskólát, közben mindenki fehérbe öltözik, mert azt hiszik, hogy egy nagy buli lesz. Majd mikor odaérnek, akkor realizálják, hogy csak egy olcsó torta és pár üveg lőre van. Nem történt csoda, ez egy tökéletes elámulás, mert mindenki táncolt – édes és nagyszerű.

Oké, itt egy nehezebb. Mi a helyzet a ’Blah Blah Blah’ számotokkal – mindig is érdekelt, hogy miről szól?
Nos, az emberek mindig szitokszavakat használnak mérgükben. Egy nap megfogott az emberek vitatkozása és megírtam a dalt. Az ötlet csak jött és csak annyit mondtam „Blah blah blah!”

Mi van a Dr. Lesterrel? Az egyik kedvencem – ez obeahról (obeah-karibi – afrikai eredetű varázslási és rituális szertartás-megjegyzés a szerkesztő) szól?
Dr. Lester egy természetgyógyász és medikus. Tudja, mikor adjon gyógyfüvet és mikor adjon injekciót. Egy remek csóka, akit Dr. Lesternek hívnak. Így írtam róla egy számot.

Még egy kérdés a szövegekkel kapcsolatban. Egy valós lány inspirálta az ’Alidina’ számot?
Akár melyik lány lehetne. Egy lány, aki nem igazán akar dolgozni. Szeretett volna csinos lenni és minden jót megkapni, de nem akart érte megdolgozni. Aztán valaki megátkozta. Ez is egy történetet mesél el.

Leslie halála után hogy döntöttél a tovább lépésről?
Nos, énekeltem. Mindig írok számokat és egyre erősebbé válok. Megfordultam pár embernél, olyanoknál, mint Byroon Lee, sikeresen továbbléptünk. Azt hiszem Byron Lee volt az első és onnan mentünk a Beverley’s-hez – mindent megpróbáltunk, de semelyik sem fizetett valami jól. Bár azokban a napokban a pénz nem számított, inkább, hogy minél több slágert vegyünk fel.

Mennyire befolyásolta Chris Blackwell a karriereteket?
Nem igazán egyengette a karrierünket. Csak szerette a hangomat és azt, ahogy éneklek. Inkább csak tolt előre, minthogy befolyásolt volna. Tudta, hogy egy remek előadó vagyok és akart velem dolgozni. Dolgoztunk vele párszor a mai napig.

Volt igazság abban, hogy hamarabb akart titeket leszerződtetni, mint a Wailerst csak nem találta az aláírásotokat?
Nem tudok ilyesmiről.

Mindig ugyanazokkal a zenészekkel dolgoztál együtt, ha úton voltál és mostanáig együtt zenélsz párukkal.
Igen. Jackie Jackson, Paul Douglas és van egy Dougienk és egy Carlunk illetve van, aki később csatlakozott, mint Charles. Mindig együtt vettük fel a számokat, szóval a közös munka működik. Ugyanazok kísérnek a stúdióban és a fellépéseken. Ez teszi az egészet erősebbé. Senki sem tudja lemásolni a hangzásunkat, mert ez eltérő.

Emlékszel mikor először mentél Angliába? Talán Dennis Brownnal.
Nem emlékszem. Az első nagy koncertemet a londoni Wembley Stadionban játszottam. Sok más előadóval játszottam, ezért nem is igazán emlékszem rájuk. De remek buli volt.

Miért hagyta el Jerry és Raleigh a Maytalst?
Jerry úgy döntött, hogy New Yorkba költözik a feleségével. Raleigh Angliába szeretett volna menni, mert szerinte a munka nehéz neki. Énekelni nehéz! Raleigh elhunyt, de Jerry még mindig az államokban él. Néha beszélgetünk egymással.

Ötször voltatok Grammy-díjra jelölve, de csak 2004-ben nyertetek. Sok vita van a reggae Grammy-díjjal kapcsolatban minden évben.
Igen, mindig. Jó minden alkalommal nyerni. Minden alkalommal nyer valaki – ez jó vajon, ha gyakran nyernek vagy sem.

Trump és Bush felesége is dicsért téged. Meglepett valaha, hogy a zenéd mennyire messzire elér?
Igen. Találkoztunk és csináltunk közös képet a Saturday Night Live műsorban, Amerikában. Ja, meg voltam lepve párszor, de tudom azt, hogy az üzenet körbe ér. Sosem áll meg. Ez egy üzenet, tudod?!

Rengeteg rock pop és country énekes magasztal. Beszélnek rólad a BBC „Reggae Got Soul’ dokumentumfilmjében és dolgoztál is velük. Kivel volt a legjobb dolgozni?
Sok ember dolgoztam együtt, és azt hiszem mindegyikkel boldogság volt dolgozni. Csodálom a gospel énekeseket, a country és western énekeseket. Csodálom az R&B énekeseket is. A Rock’n’Roll énekeseket. Oh, Uram! Csodálok mindenkit, mert a zene az zene, a szeretet az szeretet. A szeretet egy alapzat!

Ki a kedvenc boxolód?
Muhammad Ali, Joe Fraizer, George Foreman – rengeteg jó boxoló van. Aki egyszer nyerni fog. Az utolsó aki, aki a milliárdokat fogja megnyerni – mi is a neve? Mayweather! Mayweather az életem. Holyfield, Mike Tyson – mind remek srác.

Hogy érezted magad mikor újra koncertezhettél a 2013-as baleseted óta?
Jó érzés volt. Úgy éreztem magam, mint egy bajnok. Mint Hulk Hogan! Grrrrr! (nevet)

Hogy tartod a hangodat ilyen jó formában?
Gyakorlok. Sokat úszok és imádkozok. Tudod, fohászkodom Istenhez. Tudok magasabbra jutni és mélyebbre is süllyedni.. Noha egyre idősebb leszek, a hangom még mindig erős.

Amikor a színpadon vagy a mikrofont mindig távol tartod a szádtól.
Igen! (nevet). Tudatában vagyok ennek. De nem szeretek úgy énekelni, hogy közel van a számhoz.

Félsz, hogy összetöröd a hangoddal?
(Nevet) Igen. Így van. Nem hazudok!

Beszélnél pár szóban a stúdiódról? Min dolgozol jelenleg?
A kis stúdiómat Reggae Centernek hívják. Pár éve üzemel. Talán tíz éve? Egész sok számon dolgozom. Éppen újra kiadunk kettőt. Az unokámmal készült egy, és van egy saját. Amin csak én dolgozom, azt Marley-nek hívják. Bobról fog szólni, arról, hogy mennyire jó barátok voltunk, és ahogy az emberek beszélnek róla. Az unokámmal közös szám a ’10 Shillings’. Ő énekel és rapel. Ő magát King Trevynek nevezi, egy igazi tehetség. A szám arról fog szólni, hogy az emberek mennyire könnyen lopják el más számát és a saját nevükkel kiadják – amiből rengeteg pénzt csinálnak – majd adnak 10, 5, 6 shillinget, egyszóval semmit.

Hogy döntöttétek el, hogy együtt dolgoztok a ’Ten Shilling’-en?
King Trevy: Nagyapa magához hívott és azt mondta: „Rá kell állnod erre a számra – nincsenek hák, dek vagy talánok. Meg fogod csinálni”. Tök váratlan volt. Szeretem az ütemet adni és várni vele egy kicsit, de most annyit válaszoltam „Rendben, ez király, gyerünk, csináljuk!”

Toots & The Maytals – Pressure Drop

Blockers Favourite Tracks #13 – Toots & The Maytals – Pressure Drop Reminds me when i played for Carribean Intersport back in London going to away games!

A szám üzenete olyan téma, amiről már beszéltünk. Arról, hogy a producerek bántak az énekesekkel régen.
King Trevy: Igen, ha megnézem, hogy mi történik a zeneiparban manapság, akkor ideges leszek. Nincs egy zene, ami valamire is tanítana. Minden a partizásról, a csajokról és a pénzről szól – ugyanaz az ostobaság újra és újra.

Megemlíted Marcia Griffiths-t, Bunny Wailert, Freddie McGregort, Ken Boothe-t és Jimmy Cliffet a versszakodban.
King Trevy: Alapjában ez a szám arról szól, hogy a nagyapám nem érti, hogy mi történik a zenebizniszben jelenleg, így arról mesél, ami az ő idejében volt. Majd az versszakokban én meg arról beszélek, amit én látok. Látom azokat az embereket, akik vele kezdték. De ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a fiatal generációnak tanulnia kell a vállalásokról, az üzleti oldalról – nem csak a zenei oldalról. Tanuljunk a szerződésekről, a közös egyezségekről, minden olyan dolgokról, amik ha közelednének hozzád, akkor ne essél csapdába.

Mit várhatunk tőled a jövőben?
King Trevy: Van egy új dalom ‘I Can Do It’ néven. Nem sokára lesz hozzá videó is. Mellette dolgozom az albumomon és lesz egy turném is a nagyapámmal. Tavaly is együtt turnéztunk. Ő hívott fel a színpadra Észak-Carolinába, hogy megadja az érzést, milyen a tömeg elé kiállni és a dolgodat csinálni, szóval freestyloztam egyet. Szóval az idei évben előretekintő vagyok ezzel.

Végezetül, Toots, te elégedett vagy mindennel, amit elértél a karriered során?
Igen, elégedett vagyok. De sokkal elégedetebb lennék, ha jobban kezeltem voltam a karrieremet korábban. Így megörvendeztethettem pár embert Jamaicában – a gyerekeket és az öregeket egyaránt. De mi nem adjuk fel. Nem fogjuk feladni. Akinek igaza van, annak ezt kell tenni.