SALAMON KIRÁLY GYŰRŰJE

Az egész történet a bibliai időkben kezdődött. Salamon király idejében az etiópiai Sába uralkodója, egy gyönyörű szép nő volt, akit Makeda királynőnek hívtak.

Történt egyszer, hogy egy etióp kereskedő, Tamrin herceg, nemrég tért vissza jeruzsálemi üzleti útjáról, ahová rengeteg ébenfát, vörös aranyat és zafírt szállított 400 hajóján és 500 tevéből álló karavánján. Élményei közt beszámolt Makeda királynőnek Salamonról, Jeruzsálem királyáról. Elmesélte, hogy mennyire nagyszerű ember Salamon: bölcs, jóságos és főleg igazságos. Még a csodálatos palotáiról és végtelen kincseiről is említést tett.

Több se kellett a királynőnek. Annyira felcsigázta ez a beszámoló, hogy elhatározta, megnézi magának ezt a Salamont közelebbről is. Fel is kerekedett és Tamrin herceget a küldöttség vezetőjeként kijelölve, 800 tevéből álló karavánt indított Jeruzsálem felé, mely a fűszerektől kezdve a legkülönfélébb drágakövekig mindennel fel volt pakolva.

Jeruzsálembe érve Salamon király a lehető legelegánsabb fogadtatásban és vendéglátásban részesítette Makeda királynőt. Ott tartózkodása alatt rábeszélte a királynőt, hogy hagyjon fel a Napisten imádával és az egy igaz Isten, Izrael Istenének hódoljon, "akinek neve nem ejthető ki emberi száj által". Makeda királynő így tett, s nemcsak Salamon király vallását, de minden bölcs tanítását magával akarta vinni Sábába.

Salamon király viszont teljessé akarta tenni a szűz királynő bölcsességre való okítását és utolsó este egy fogadást rendezett a királynő tiszteletére. A vacsora után Salamon király az ágyába szerette volna tudni a gyönyörű és fiatal királynőt, de ő makacsul ellenállt e kérésnek. Mivel erőszakkal nem sikerült "takaró alá hozni" az ügyet, egy megállapodást kötött a király és a királynő. Ez pedig a következő volt: az est hátralevő részében Makeda nem vesz semmit magához, ami Salamon tulajdona, különben kénytelen a királlyal hálni. Elmentek hát aludni. A királynő az éjszaka folyamán megszomjazott és felkelt, hogy igyon egy kis vizet a hálószobán keresztül folyó kis csatornából. Salamon viszont ébren kifigyelte a királynő eme cselekedetét. Hirtelen a rajtakapott Makeda mellett termett és jól leszúrta, hogy hogyan merészel egy ilyen száraz vidéken ily drága kincset elvenni tőle. Az egyezség megszegésének vádjával kénytelen volt a királynő Salamonnal tölteni az éjszaka hátralevő részét.

A következő nap reggelén Salamon király úgy bocsátotta útjára Makeda királynőt, hogy egy pecsétgyűrűt nyomott a kezébe, melyen Júda Oroszlánjának képe volt látható. Azt az utasítást adta a királynőnek, hogy az elsőszülött fiának (aki feltehetően az előző éjszaka fogant meg) adja oda a gyűrűt, amint megérett a neveltetésre és küldje vissza őhozzá Jeruzsálembe.

Makeda királynő a hazafelé tartó hosszú út során egy fiúgyermeknek adott életet, akit Ebna Hakimnak (bölcs ember fiának) nevezett el. Teltek lassan az évek és a fiú növekedett, míg elérte azt a kort, amikor kimondottan zavarta apjának ismeretlen kiléte. Ekkor Makeda elmesélt neki mindent Salamon királyról és odaadta neki a gyűrűt. Hamarosan el is küldte őt Salamon udvarába, hogy apja közvetlen, bölcs neveltetésében részesüljön.

Ebna Hakim sok boldog évet töltött Salamon király mellett, de mégis úgy határozott, hogy nem követi őt a trónon, és inkább visszamegy édesanyja földjére és ott uralkodik majd népén. Makeda után Ebna Hakim lett a király és koronázásakor az első Menelik nevet vette fel. Ujján továbbra is viselte Salamon gyűrűjét, mely uralkodói jelvénnyé vált az etióp királyságban. Így történt, hogy a pecsétgyűrű apáról fiúra szállt az etióp uralkodók között.

Egy kis intermezzo: 1887-ben egy távoli kis karibi szigeten született egy Marcus Mosiah Garvey nevű fekete ember, aki felnőve észrevette, hogy népének sorsa az új világban korántsem leányálom. Egész életét annak az ügynek szentelte, hogy a fekete emberek, akiknek őseit elhurcoltak Afrikából, egyszer s végleg visszatérhessenek igazi őshazájukba, Afrikába, azon belül is Etiópiába. Sajnos ez a törekvés sokszor a fehér emberek által állított korlátokba ütközött. De Garvey tanításának magvai jó termőföldre találtak szülőföldjén, Jamaicában. Elsősorban az a kijelentése, hogy "Figyeljetek Afrikára, ahol egy fekete királyt fognak megkoronázni...", nagy változást hozott sok szegény fekete jamaicai életében, akik ezt a királyt Hailé Selassié személyével azonosították, aki Etiópia császára lett 1930-ban. A rastafari mozgalom az ő kultikus személyét állította központba, mert szerintük ő maga volt a megtestesült istenember. A rastafari név is Selassié eredeti nevéből származtatható le: Ras Tafari Makonnen. És 1930-tól kezdve az ő ujján is ott tündökölt Salamon király gyűrűje. Selassié Salamon király megszakítás nélküli vérvonalán a 225. leszármazott, és egy régi prófécia szerint egyben a Megváltó reinkarnációja is. Családfáját egészen Salamon nagyapjáig Izajig vissza tudták vezetni, aki közismerten a "legfeketébb" zsidó volt, akit a föld valaha is a hátán hordott. Így nem volt meglepő, hogy Selassié a rastafari mozgalom tagjai körében nagy népszerűségre tett szert.

Selassié 1892-ben született Etiópiában, Ejarsa Gorában és nemesi család sarjaként nevelkedett. Édesapja Ras Makonnen a legjobb neveltetésben szerette volna részesíteni fiát, ezért nemcsak a hagyományos etióp, hanem az európai "civilizált" világ szerinti tanulmányokat is biztosította számára. Így először egy francia tanítót hívott meg, egy bizonyos Dr. Vitalent, majd pedig Abba Samuelt kérte fel fia oktatására. Már gyermekkorában különféle híresztelések áldozatává vált, miszerint ő természetfeletti erőkkel rendelkezik. Nem egyszer látták Selassiét a vadonban beszélgetni a legvadabb állatokkal, mint pl. a leopárd és az oroszlán. Tanulásban is remekül megállta a helyét, fogékony volt mindenféle tárgyban, főleg a misztikus és vallási témákat kedvelte. Többször is elámította a papokat tudásával, hiszen nem csak az ismert szent iratokból (mint pl. a Biblia, a Kebra Negast, Kufale könyve, Enoch könyve stb.), hanem számtalan apokrif és feledésbe merült gnosztikus írásokból (mint pl. Mózes hatodik és hetedik könyve, az Éden könyvei, a Fény könyve stb.) is remekül tudott idézni.

Egyszer egy pap megkérdezte tőle, hogy honnan jutott ilyen fiatalon ehhez a végtelen nagy ismerethez. Ő csak azt válaszolta, hogy megkeresztelésének pillanatában minden világossá vált előtte (pedig akkor még csak alig több mint egy hónapos volt). Aztán ahogy teltek a napok, úgy tűntek el a tudás fényei belőle. Pár hét alatt már nem is emlékezett semmire, és ugyanolyan csecsemő volt, mint a többi. Majd a pap megkérdezte, hogy mikor tért vissza az egész. Selassié ismét egy furcsa válasszal állt elő: amikor a madarak, a vadállatok, sőt még a bogarak is elkezdték üdvözölni és beszélni hozzá, emlékeztetve őt arra, hogy mi mindent ismer már. Az utolsó kérdése a papnak az volt, hogy melyik állat szólította meg őt először. Selassié kért egy papírt és színes krétákat, majd rendkívüli könnyedséggel rajzolt egy gyönyörű madarat, mely egy galambra emlékeztetett, de a tollai a szivárvány színeiben úsztak. A pap éppen azon volt, hogy megkérdezze milyen fajta madár ez, és meghökkenten látta, hogy a rajzolt madár életre kel, felszáll a papírról és kirepül az egyik közeli ablakon. Ez és ehhez hasonló történetek övezték személyét.

Karrierje gyorsan ívelt felfelé: először kormányzó, majd főkormányzó, régensherceg és trónörökös, aztán király és végül pedig 1930-tól őcsászári fensége, Negus Neghasti lett. 1974-ig volt Etiópia császára, amikor is egy sikeres kommunista puccs következtében megfosztották trónjától. 1975-ben pedig beteg ágyában és álmában, feltehetően egy párnával megfojtották. Gyűrűje legidősebb fiára Asfa Wossenre maradt, de ő már nem került trónra, csak koronázott herceg maradt.

Újabb intermezzo: a helyszín ismét Jamaica, ahol 1945-ben világot látott egy fehérbőrű angol hajóskapitány és egy fekete jamaicai asszony fiúgyermeke, akit Robert Nesta Marleynak neveztek el. Furcsa kisgyermek volt. Róla is sok misztikus legenda keringett az ismerősök között. Főleg az, hogy tudott tenyérből jósolni. Mivel kisgyerek volt, ezt elnézték mint kisded játékot. De a legrosszabb az volt, hogy a jóslatok nagy része sokszor be is jött. Igazából mégis csak a zenélésnek és a focinak élt. Ekkor már Bob Marley néven ismerték, vagy becenevén: Tuff Gong. Majd megalakította a Wailers nevű együttesét, mellyel 1962-ben érte el az első igazi sikerét Jamaicában.

1966-ban mélypont állt be a Wailers együttes életében. Hetente szinte több dalt is felénekeltek a stúdióban, de a lemezek utáni eladás bevételeiből egy fityinget sem láttak. Bob Marley jobbnak látta, ha kimegy Amerikába édesanyjához, és a Delaware állambeli Wilmington város Chrysler autógyárában munkásként elhelyezkedik. 1966 volt az az év is, amikor Selassié Jamaicába tett látogatást.

Egyik nap Bob édesanyja hazajött szokásos munkájából és megkérdezte nem lenne-e kedve leugrani vele bevásárolni. De Bob nemet mondott, mert egy fontos telefonhívást várt munkaügyben. Miután édesanyja elment, álmosság jött rá és elaludt a kanapén. S mikor felébredt, édesanyja már hazatért. Elmesélte neki, hogy egy zavaros álma volt, amíg ő elment vásárolni. Ez pedig a következő volt:

Egy alacsony ember jelent meg álmában, aki khaki színű egyenruhába volt öltözve és egy régies kalap is volt a fején. Keresztül jött a bejárati ajtón és megállt a kanapé előtt. Kezével belenyúlt a saját kabátzsebébe és onnan egy gyűrűt húzott elő, melyen valamilyen fekete kő volt és azon pedig jelek. Megfogta Bob kezét és az ujjára húzta, majd ezt mondta: "Ez minden, amit adhatok neked."

"Vajon mit jelenthet ez?" - kérdezte Bob az édesanyját. Az anyja egy perc türelmet kért tőle és felszaladt az emeletre, ahol a gyűrűit tárolta és előbányászott egyet, mely nagyjából megfelelt Bob leírásának és le vitte megmutatni. "Ez az! Olyan, mint amilyet az álmomban láttam!" - kiáltotta Bob, és anyja az ujjára húzta. Ezt a gyűrűt valaha Bob Marley apjától kapta, most pedig Bobnak adta. "Azt gondolom, hogy az álmod egy áldás volt apádtól" - mondta Bob anyja, - "Ő is alacsony volt, akárcsak te, és ő is úgy öltözködött, mint ahogy az az ember az álmodban. Soha nem adott neked semmit, amíg élt. Így lehet, hogy most áldását akarta rád adni."

Bobnak nem tetszett a gyűrű és hétvégére le is szedte az ujjáról, mondván anyjának, hogy kellemetlen a viselete és úgy érzi mintha próbára tennék az anyagi dolgokhoz való ragaszkodását. Megpróbálta visszaadni édesanyjának, de ő erősködött, hogy tartsa meg, mivel lehet hogy szimbolikus jelentése van. "Ez nem lehet véletlen" - mondta az anyja.

Októberben Bob megkapta behívóját a vietnami háborúba. Egyből összepakolta dolgait és az első géppel visszautazott Jamaicába. De mielőtt elment, édesanyja könyörgött neki, hogy vigye magával a gyűrűt, attól függetlenül, hogy hordani fogja-e vagy sem. "Egy jelet kaptál" - mondta neki az anyja, - "A gyűrű segíthet, hogy megfejtsd a jelet".

Eltelt 10 év és Bob Marley világsztárrá nőtte ki magát. A jamaicai politikai élet egy pillanatra megzavarta harmonikus életét, amikor 1976 évvégén merényletet követtek el ellene. Egy rég óta szervezett koncert erejéig még Jamaicában maradt, de rögtön azután Angliába repült. Itt találta az 1977-es év is, amikor elkészült a legendás Exodus nagylemez. Ebben az évben történt az is, hogy néhány londoni rasta vezető kapcsolatba hozta Bob Marleyt az Etiópiai Ortodox Egyház száműzött vezetőivel. Hasonlóképpen egy négyszemközti, zártkörű találkozót is megszerveztek Bob számára Selassié legidősebb fiával, Asfa Wossen trónörökössel. Két órán keresztül beszélgettek Selassié-ról, Etiópiáról és az 1974-es katonai puccs utáni helyzetről. Wossen herceg sajnálatát fejezte ki, hogy a Nemzetközi Vörös Kereszt nem mutatkozott segítőkésznek abban, hogy kérésére egy különálló, alaposabb vizsgálatot folytassanak a császár halálának körülményeiről.

Beszélgetésük végén Bob Marley éppen készült elhagyni a termet, amikor a herceg megállította azzal, hogy van valami a számára. "Ez Őfelsége tulajdona volt" - mondta, "Te vagy az, aki méltó arra hogy ezt hordja." És egy gyűrűt mutatott a rasta zenésznek. Bob megdöbbent. Ez volt az a gyűrű, amit Wilmingtonban látott álmában, egy fekete kővel, rajta pedig Júda Oroszlánjának figurája. Wossen herceg Bob ujjára csúsztatta a gyűrűt, ami tökéletesen illeszkedett rá. Bob furcsa arckifejezését látva a herceg megkérdezte, hogy valami baj történt-e. De Bob megnyugtatta, hogy csak egy rég elfeledett ügy zárult le az életében.

Így történt, hogy Salamon király gyűrűje Bob Marley ujján kötött ki. Bob haláláig viselte az ujján. Egyszer mikor Selassié unokája meglátogatta otthonában, megkérdezte tőle, hogy tényleg Őfelsége gyűrűje volt-e. Ő pedig egyöntetűen bólintott. Majd Bob hozzáfűzte: "Néha ez a gyűrű úgy égeti az ujjamat, mint a tűz".

1981-ben a ravatalánál is az ujján volt a gyűrű, és a zártkörű koporsó lezárási ceremónián is látták rajta az ismerősök, de sosem tudták hogy honnan való és mekkora jelentősége van. Viszont a Twelve Tribes of Israel (Izrael tizenkét törzse) rasta-szekta vezetői nagyon is tisztában voltak a salamoni örökség fontosságával kapcsolatban (hiszen a gyűrű egy darabja még mindig az eredeti kő maradványát tartalmazta), és meg próbálták megkörnyékezni a Marley család tagjait, de sikertelenül. Ezek a rasta vezetők ugyanis úgy gondolták, hogy Bob halála után Salamon gyűrűje őket illetné meg. Igaz, hogy Bob Marley is tagja volt a szektának, de csak rövid időre, mert hamar rájött hogy a Twelve Tribes is csupán egy haszonleső társaság és nem méltók arra, hogy a rastafarianizmus elveit magukénak vallják. Bob Marley, halála előtt megkeresztelkedett az Etiópiai Ortodox Egyháznál és felvette a Berhane Selassié nevet.

Az utolsó ember akinek a megkörnyékezésével próbálkoztak a Twelve Tribes vezetők, az Bob Marley édesanyja volt. Amikor megkérdezték tőle, hogy hová lett a gyűrű, ő csak azt mondta, hogy oda került vissza, ahonnan jött, akárcsak Bob. És azok az emberek, akik rastáknak vallották magukat, megkérdezték, hogy mégis hova? De ő megismételte: "A gyűrű oda került vissza, ahonnan jött. Vissza Őfelsége hatalommal teli kezére. És ti nem tudhatjátok se a napot, sem az órát...".

A bölcs Salamon király gyűrűjének ez a hivatalos és hiteles története. Aki nem hiszi, az járjon utána...

(írta: El Bandy)

< vissza <