A RASTAFARIANIZMUSRÓL

Bevezetés

A reggae mára az egész világon elismert zenei műfajjá vált. Itt europában is rengeteg rajongója van a reggaenek és különböző rokonainak. A reggae-zenék nagy része tartalmában szoros kapcsolatban áll a rastafarianizmussal és annak jelképeivel. De nem minden reggae kedvelő ismeri a hátterét ennek a zenének. "Babylon", "Armageddon", "Hailé Selassié" és persze "Jah Rastafari" mind fogalmak, melyeket mindannyian ismerünk, de mit is jelentenek valójában? Milyen kultúrtörténeti háttere van ennek a zenének, mely a rasták felfogása szerint arra szolgál, hogy vallási tartalmakat terjesszen, és a gyűlölt Babylont tönkre énekelje (to chant down Babylon)? Ez az írás egy három órás rádioműsor alapján készült, mely 1999-ben a hamburgi FSK rádióban hangzott el (megjegyzés: FSK = Freien Sender Kombinat, egy független hamburgi rádióállomás mely hallgatói adományokból tartja fent magát, mondhatni a Tilos Rádió hamburgi megfelelője).

Történelmi előzmények

A rastafarianizmus mára széles körben elterjedt nemcsak a különböző karibi szigeteken, hanem a kivándorlók által az USÁ-ban, Nagy-Britanniában és Kanadában is. A rastafarianizmus egy olyan mozgalom, melynek nincs egységes központi szervezete. Egy szélesen értelmezhető vallás, mely kiterjedhet a szigorú bibliai értelmezéstől, a fehérek totális megtagadásán keresztül, a relatív nyitott felfogásig. Úgyis mondhatnánk, hogy tulajdonképpen minden rasta egy saját egyéni vallást képvisel. A rastafarianizmus kezdete 1930-ra tehető, de gyökerei három tekintetben is régebbre nyúlnak vissza: szimbolikájában az angol bibliára, spirituálisan a nyugat-afrikai vallásokra, pszichológiájában az afrikai rabszolgák életének tanulságaira támaszkodik. Az 1700-as évek elején a szigetre érkeztek az első európai misszionáriusok, akiknek azonban nem sikerült teljes mértékben az afrikai vallások kiirtása a feketék körében. Vegyes formák alakultak ki, melyek térségtől függően, vagy néhol inkább afrikai, másutt inkább keresztény töltésűek voltak. 1783-ban jöttek az első feketebőrű szerzetesek Észak-Amerikából. Közülük ketten, George Liele és Moses Baker megalapították az első fekete egyházat, a "Native Baptists"-ot. Népszerűségük kulcsa a keresztény tanítás afrikai spiritualitással való összehangolása volt. A keresztelkedést például oly módon tették elfogathatóvá a feketék között, hogy a keresztelendőt ősi szokás szerint folyóba merítették, ahol afrikai felfogás szerint a védő szellemek lakoznak.

Maroons

A Maroonok a hegyekbe menekülő rabszolgák voltak (most is vannak akik ezt a nevet viselik), akik egy közösséget alakítottak, mikor a spanyolok később a britek ellen harcoltak. Nekik is nagy szerepük volt a rasztafarianizmus kialakulásában.

Etiópianizmus

1861-ben, 20 évvel a rabszolgaság megszüntetése után egy új vallási mozgalom vált mind népszerübbé, a "The Great Revival": néhány fekete pap, akik titokban megtanultak írni és olvasni, elmélyültek az egyetlen hozzáférhető könyvben, a bibliában, és felfedezni vélték az ókori Egyiptom és Etiópia kultúrális jelentőségét. Megszületett a bibliának egy egészen új értelmezése, amely a feketék vágyainak megfelelt. Kialakult az úgynevezett etiópianizmus, egy vallásos alapú politikai mozgalom. F. S. Roades színesbőrű teológus véleménye szerint, Etiópia szimbólikus ereje abból az értelmezésből fakad, miszerint a biblia, több mint 80 utalást tartalmaz a feketékre vonatkozólag, és ez is bizonyítani látszik, hogy Isten a fekete népek istene.

Marcus Garvey

A XX. század elején egy feketebőrű jamaicai, Marcus Garvey fekete nacionalizmust prédikált és ezzel egy hatalmas tömegmozgalmat indított el egész Észak-Amerikában. Ő volt a "Back to Africa" mozgalom megalapítója. A fekete és a fehér egyenranguságát hírdette. Ezzel megkísérelte a feketék önbecsülését visszaadni és felszólította őket a gyökerekhez való visszatérésre, a fehér kultúra megtagadására. Azt tanította, hogy Jamaica nem a fekete embereké, hanem a fehér kizsákmányolók - névszerint Babylon (Babilon) országa. Az igaz otthon Zion (Sion). Zion Afrikában van, ahonnan a fehérek egykor a feketéket elhurcolták. Garvey végcélja minden fekete visszatérése Etiópiába, az egyetlen soha nem kolonizált, önálló afrikai országba volt. 1919-ben Garvey megalapította a Black Star Liner hajózási céget, mely ezt a célt volt hivatott szolgálni. Értékpapírokat bocsátott ki kizárólag feketék részére, ezáltal milliós bevételekre tett szert. Rossznyelvek szerint, Garveynak esze ágában sem volt feketéket Afrikába utaztatni, hanem mindez csak egy pénzszerző húzás volt részéről. Mindenesetre szervezete, az "Universal Negro Improvement Association" (UNIA) összesen mintegy 3 millió tagjával komoly politikai tényezőnek számított. Garvey nagy befolyást gyakorolt a fiatal afrikai politikusokra, mint "Zik" Azikiwe-re Ghanaból, Kwame Nkruma-ra szintén Ghanaból, vagy Jomo Kenyatta-ra Kenyából, akik később a függetlenségbe vezették országaikat. Garvey 1921-ben New Yorkban megalapította az "African Orthodox Church"-öt, ám 1925-ben adócsalás miatt börtönbe került. Marcus Garvey 1940-ben Londonban magányosan hunyt el. A függetlenség óta Jamaicában nemzeti hősként tisztelik, teteme ünnepélyesen Jamaicába került, ahol egy mauzóleumban őrzik. Egyik legfontosabb mondata mely ránk maradt, különleges jelentőséggel bír a rastafarianizmus kialakulásával kapcsolatban: "Tekintsetek Afrika felé és ha egy fekete királyt koronáznak, akkor tudjátok, hogy közel van a feltámadásunk napja."

(írta: Caspar)

< vissza <