INTERJÚ A TIGRIS ZENEKARRAL Ezúttal szeretnénk elkezdeni egy új sorozatot, amelyben a magyar reggaekultúra (vagy a hozzá közel álló stílusok) alakjait, munkásságát próbáljuk bemutatni. Remélhetőleg minél több magyar DJ-t és zenekart sikerül így közelebb hozni a közönséghez. (Nem mintha egyébként nem lennének teljesen közönség közelben). Az első interjút egy 4 éve a reggae-ben szerencsét próbáló (s azóta szerintem sikeres) zenekarral készítettem. A Tigris 2001-ben alakult, azóta már túlvannak első albumukon, amely "Füsttel Együtt" címmel jelent meg a Crossroads Kiadó gondozásában. A beszélgetésünkben zenéjükről, s reggae mai állásáról esett szó. Az interjú a Zöld Pardonban készült 2005 július 2-án, a fergeteges reggae fesztivál előtt, melyen Tigriséken kívül, a Re-G és az LB27 is fellépett. Annyit tudnotok kell, hogy igazából a Tigris zenekar teljes tagsága (kivéve Copy-t s Bengálit) részt vett a beszélgetésben, s nem tartom túl fontosnak, hogy kinek a véleménye hangzik el, hiszen úgy érzem ez a zenekar egészének mondanivalója volt. Ahol kellett, ott külön jeleztem a felszólalót. Ha jól tudom 2001-ben alakultatok, ezt megelőzően milyen stílust játszó bandákban nyomtátok? Meglehetősen vegyes a kép, egyen-ketten punk s hardcore zenekarokban játszottunk, úgy mint Punksapka vagy éppen a Tenkes kapitánya (ez utóbbit a srácok paraszt hc-nek titulálták). Tibi a Napóleon Boulveard-ban szeretett volna billentyűzni, de helyette a Minimális Program sikerült. Teki: Én alternatív zenekarokban játszottam és mellette kongáztam. Mi volt az oka, hogy a punk-hc vonalról áttértetek a reggae-re? Bár nem nevezném teljesen tiszta (sicc! Van ilyen?) reggaenek. Azért vannak bent elemek. Igazából csak azoknak a nevében tudok nyilatkozni, akik erről a vonalról jöttek. Van egy nagyon jó barátom, aki az 1990-es években mutogatott nekem különböző reggae dolgokat. Aztán lehoztam egy-két dolgot a bulikba, de főleg dubos hangzást, mert az közelebb állt, egy-két tag elektronikus zene iránt táplált szeretetéhez. Aztán jöttek a roots-osabb dolgokat, majd egy Ladánybene táborba ahová lementünk, "ázsiai" kollega fejéből kipattant az ötlet, hogy csináljunk a következő táborra egy zenekart. Tulajdonképpen mi barátok voltunk már a zenekar előtt is, s bár külön zenekarokban játszottunk, de mikor ráértünk s nem tudtunk ebben a világszínvonalú városunkban (értsd. Szolnok) mit csinálni, (nevetés a többiektől) lementünk a próbaterembe. Először jöttek az ilyen "Police and Thieves"-es hangszeres próbálkozások. Később öregedtünk, s komolyodtunk úgy fejlődött a repertoár is. Először ilyen hangszerpróbás hülyéskedés volt az egész. Ebből 4 tag vette ki a részét, majd határozott elképzelésünk lett, hogy mit is kéne csinálni. Készítettünk egy demót, a három instrumentummal - dobbal, gitárral s basszussal - s akkor már kellett egy billentyűs, egy kongás. Copy is besétált, hogy hallott a szolnoki reggae zenekarról, s szívesen raggázna rá. Teki: Mert az volt az álma, hogy élő zenekarra nyomja. Mi mondtuk, hogy jó. S végül még jött egy másik gitáros is, s végül nyolcan lettünk. Mit gondoltok, miért jellemző Magyarországra, hogy punk s hc zenekarokból "térnek át" a reggae vonalra? (pl. ez történt részben a PASO esetében is) Ők inkább ska zenekarokból alakultak ki nem? Így homogénebb képet mutatnak (megjegyzés: a PASO tagjai is számos stílusból érkeztek pl.: Csinszka s Csiszka a Kevés-ből, amely Magyarország egyik legkeményvonalasabb hc zenekara volt). Ami a kérdést illeti, aki igazán élő zenét akar játszani az leginkább rock-ban vagy annak valamilyen modernebb stílusában keresgél, s a legkönnyebb épp torzított gitáron megszólalni. Magyarországon mikor mi gyerekek voltunk, nem lehetett reggae-t hallani. Hiszen a zenekaron belül azért vannak generációs különbségek, Tibi 40 éves, Copy 20, másfelől közelítették meg az egész dolgot, Copy inkább a dancehall s hip-hop vonalról, míg mi inkább a roots s ska oldaláról. Miként határoznátok meg a mostani zenét, amit játszatok? Alapvetően reggae, de azért vannak benne punk-os, dancehall-os, dub-os elemek, amolyan eklektikus, nem igazán tudnánk egy stílusba beskatulyázni. Volt egy zenekar az 1990-es évek közepén a Sublime, nekik volt ilyen elképzelésük, s igazán ők voltak, akik jól megfogták ezt a dolgot s esetleg példaként ők jöhetnek a képbe. A zenéteknél maradva, kijött már egy demotok, majd a "Füsttel Együtt" albumotok, amelyben egy szám nagyon megfogott (bár egy jó ideje nem tudom kivenni a CD lejátszóból) az pedig Eddy Grant feldolgozás. A Jo'anna. Igen, a Jo'anna. Miért egy olyan valakinek ültettétek át a számát magyarra, aki maga talán a reggae közönség berkeiben sokszor pop reggae-ként skatulyáznak be. (pedig Eddy Grant-nek számos komoly nótája van, s a most említett igazából az egyik legjobb apartheid ellenes nóta!) Igazából nem mondanám, hogy elutasított reggae előadó lenne, mert neki is meglehetősen széles tábora van, s azért vannak komolyabb lemezei is, mint ami populáris lett. Ettől függetlenül egyrészt Robi barátomnak nagyon tetszett ez a szám, másrészt úgy gondoltuk, hogy fel kell dolgozni ezt a számot. A refrénnek pedig egy iszonyatosan jó punkos húzása van, s utána rárakni a reggae ütemet már nem volt nehéz. Illetve ha valaki megfigyeli a mi zenekarunknál nemcsak az a lényeg, hogy ilyen zenét csinálunk vagy olyat. Szerintem azzal emelkedünk ki ebből az egészből, hogy van egy zöld színű szövegvilágunk, de azért valamennyire megpróbálunk lázadni az ellen, ami itt van Magyarországon. Ezt most mindenki érti, ahogy akarja. Igazából pont azért, hogy ez az egész (értsd zenekar) nem volt eltervezve előre, mi elég nagy pofával elkezdtünk kiabálni, nevén neveztük azokat a dolgokat, amit szeretünk, s ezt el is mondtuk. Nem az volt, hogy "zöld színű álom", szóval érted?! Ezt egyfajta punk-os lázadásnak is fel lehet fogni, amit azonban nem úgy kell érteni, hogy vessetek a mókusok elé, mert azért ennek lehetnek következményei. Sőt azért éreztük egyszer-kétszer azt, hogy egy kicsit a dolgok túlmentek a határvonalon, de az ember vagy kimondja, amit igazából gondol, vagy lehet még itt ilyen szép hasonlatokban beszélni, de azzal talán nem lehet sehova sem eljutni. Megmondom őszintén az eredeti interjú-tervet felborítva kilőttétek a következő kérdésemet. Igen, a Jo'anna-tól kanyarodtunk ide, de ez egy szép vargakanyar volt. A következő lemez témaválasztásánál marad a régi téma, vagy újat is terveztek? Nincsenek ilyen tervek, jön ami jön. Már csináltunk három számot, kettőt igazából, de amik vannak számok úgy mond, iszonyú széles képet mutatnak eddig. Van egy ilyen Lee Perry-s őrület, illetve az lesz majd belőle - de nem feldolgozás. Saját szám, csak olyan elgondolásban, ahogy az "öreg bolond" csinálja a dolgait. Aztán van egy ilyen roots-osabb, lágyabb dal, plusz egy kőkemény ska nóta is. Tudod nálunk mindenki saját egzisztenciával rendelkezik, így az, hogy mi miként írunk számokat, ez olyan, hogy majd elkészül azt lesz valami. Nem nagyon tervezgetjük meg, inkább amit érdemesnek tartunk azt megcsináljuk. A lényeg, hogy mi nagyon jó barátok vagyunk, s ha muzsikálunk az oké. Igazából ezt nevezik "örömzenének"?! A szó nemes értelmében: hobbi. Senkinek nincsenek olyan ambíciói, hogy ebből megkívánna élni. Pontosan emiatt nem is vagyunk igazán feszültek, amíg érdekli az embereket, addig csináljuk. Úgy tudom, hogy soundsystem-ként bejártok néhány Tisza-parti várost, erről mesélnétek egy kicsit bővebben? Lesz egy ilyen, valóban, Tigris Reggae Hajó 2005 elnevezéssel, Reggae On The River alcímmel. Ez a dobosunknak volt az ötlete, igazából a jamaikai soundsystemek "mintájára" (akik kamionon nyomták a sound-ot, valamikor). Mi nem teherautózni akartunk, gondoltuk legyen valami kellemesebb dolog. Egy frankó hajót bérelünk s 4 tiszai városnál megállunk s mindenki játszik egy szettet. Lesznek amikor Tigris alapokat játszunk, aztán megy majd rá a freestyle meg az ének, gondolom Copy fog élni ebben a dologban. Egyébként ő saját cuccait is fogja énekelni. Minden ami ezzel jár, s nagyon jól fogjuk érezni magunkat, ja egyébként ingyenesek a bulik. Megállunk a Tiszán, s nyomjuk. Majd egyszer talán a Dunán is játszunk, de jövőre a Volgát célozzuk meg (nevetés mindenhonnan). Vagy az Elbát. Tigris és Eufrátesz?! (na jó oda azért most nem mennék - hangzik el a valakitől!) Más magyar zenekarokkal (projektekkel) dolgoztok együtt? Vagy csak közös koncertek? Csak koncert. Mi együtt nem csinálunk semmit. Ja a Copy, Copy gyakorlatilag mindenkivel. Ő az, aki olyan szinten kakukktojás, hogy ő ebből fedezi a dolgait. Nyilvánvalóan ő a legfiatalabb - hiszen mások családapák s leendő családapák - neki van rá ideje feljárni Pestre naponta, hiszen itt minden Pest központú. Mi Copynak biztosítjuk a tuti alapot a háttérből. Ő meg mint reklámember mozog. Mit gondoltok, merre tart a magyar reggae? Jó lenne, ha még több zenekar lépne a színtérre. Mert jelenleg egy kezemen megszámolom, hogy mennyi reggae zenekar játszik az országban. Persze, nagyjából ebben a stílusban - mert mi sem tiszta reggae-t nyomunk. Azonban a választ a kérdést igazából nem tudom, de félek tőle, hogy ez egy fajta divattá válik, vagy már az, s ki lesz facsarva, majd ki lesz dobva, s akik ebben a zenében mozognak, azok pedig súlyos számkivetettek lesznek végezetül. Ám, ahogy említettük, ezzel nem foglalkozunk, amíg szeretjük csináljuk, ha majd nem igazán érdekel bennünket, akkor nyilván nem fogjuk folytatni ezt az egészet. Maximum akkor "vendéglátozunk" egy kicsit, vagy csinálunk egy mulatós reggae CD-t s elmegyünk Lajcsihoz, az most úgyis divat (mindenfelől nevetés). Visszatérve a stílus divattá válására, nagyon nehéz meghatározni, hogy mi is az a divat reggae. Hiszen annyi stílus hatott a mai reggae-re, hogy állíthatjuk, amit ma Európában reggae-ként egy széles kör ismer (roots, ska) szinte eladhatatlan lenne Jamaikában. Jamaikában per pillanat semmi más nem megy csak a dancehall. No meg conscious ragga. Ja, esetleg.
Ha ez így van, akkor az egy örvendetes tendencia, igazából én ezt nem
látom. Ahol azt látom, hogy a roots reggae kezd nagyon erősen kibontakozni,
a Virgin szigetek egyike (St. Croix?), ahol nagyon jó együttesek jönnek
létre, csak Jamaikában nem engedik őket játszani. Jamaikában nem akárki
léphet fel, elsősorban jamaikaiak játszhatnak. Ettől függetlenül, a
Virgin szigeteken kifejlődik egy nagyon tudatos roots-os vonal, hihetetlen
jó énekesekkel. Jamaikán pedig üvölt a dancehall, ami már berobbant
az élvonalba Sean Paul révén, meg Elephant Man, ez igazából nekem nem
is nagyon tetszik! (De ezt ne tedd bele az interjúba! - erre a megjegyzésre
több felkiáltás a többi tagtól). Copynak biztos más a véleménye,
ő imádja! Többiek: Ja, ez jó végszó! Kösz szépen az interjút! S jó zenélést! (interjút készítette: Sebestyén "Sebő" Szabolcs) <
vissza < |