Gratulálunk Jimmy Cliff! Újjászületve Grammy lemezajánló

Sok év telt el már mióta Jimmy Cliff-et 1962 – ben meggyőzte Leslie Kong, hogy építhet karriert a zeneiparban énekesként. Megszámlálhatatlan album látott azóta már napvilágot, sokak szerint az egyébként “kakukktojás” Jimmy Cliff (aki Prince Busterrel egyetemben muszlim) a jamaicai zene első valódi reggae szupersztárja, amelyet kiváló énekesi kvalitásain túl ugyanannyira köszönhet Chris Blackwell (az egykori Island kiadó feje) zseniális produceri és promoteri képességeinek is. Természetesen zenei érdemeiből semmit sem vesz el ez a tény. A mai nap pedig ismét ünneplésre ad okot a 65 éves zenei legendának, ugyanis utoljára kiadott lemeze a “Rebirth” Grammy-t nyert.

Jimmy Cliff karrierjét 14 évesen kezdte és legnagyobb sikereit kétségkívül a ska, korai reggae időszakban érte el. Számos producerrel és kiadóval dolgozott együtt az évek folyamán, ezek közül az előbbiekben már említett Chris Blackwell-en túl érdemes megemlítenünk Prince Buster-t, akinek hatására fordulhatott a muszlim hithez, ez természetesen a roots reggae időszakában visszavetette jamaicai karrierjét, azonban nemzetközi pop életben az igazi áttörés ekkor érkezett el. Hozzátennénk kvalitásaira a világ az 1972 – ben kiadott “The Harder They Come” című film alapján figyelt fel. A dalok, mint “Many Rivers To Cross” vagy éppen a “Sitting In The Limbo” és Ivanhoe alakítása vezetett az Island-del való szakításhoz (Chris Blackwell nem díjazta, h a forgatás sok időt vett el a zenétől, Jimmy Cliff pedig nem volt elégedett nemzetközi ismertségének fokával) és szerződött a Warner Kiadót megtestesítő Reprise-hoz, 1974 – ben itt jött ki új albuma a “Music Maker”. 1985 – ben “Cliffhanger” című albumával elnyerte élete első Grammy-jét, amelyet most pedig még egyszer megfejelt.

Rebirth

A “Rebirth” egy 48 perces igazi retro-reggae lemez, már hosszában is jelzi, hogy a mai zenei világ nehezen tud kitörni a gazdasági válságból, és a biztonságot választják a producerek és előadók is. Jimmy Cliff-re ez többszörösen is igaz, a lemez rövidsége mellett semmilyen igazi zenei újítás nem fedezhető fel az albumon található dalokon. Ez nem feltétlenül jelent negatívumot, sőt a reggae kedvelő látatlanban is tudhatja, hogy ki énekel, a számok minősége a művész 50 éves karrierje során semmit sem változott. Feszes a reggae -t néhol poposra hangszerelő dallamvilág, számos fülbemászó fúvóstémával, őszinte, az átlag rádió hallgató számára is feldolgozható szövegek. Két nóta ragadta meg hallójárataimat az egyik a Clash dalt alapul vévő “Guns Of Brixton” valamint az azt követő “Reggae Music”. Az előbbit reggae köntösbe öltöztetni pontosan követi azt a trendet, ahogy valószínűleg az egykor punk -ként élő fanek mára váltak modern hippykké, akiknek egykori lázadása mára kimerül a kutyasétáltatás közben a rendőrautót lepisilő kutya félre nem húzásában. Nos igen öregszünk, öregszünk. A “Reggae Music” című track-ben önmaga munkásságának állít emléket az énekes. Kellemesen vidám dal és egyben a stílus rövid történetét is elénk tárja. A hanghordozó elérhető különböző árakon minden formátumban: bakeliten, cd-n és természetesen letölthető mp3-ban is.

Száz szónak is egy a vége, profin összerakott lemezt díjaztak ma Los Angeles-ben, Jimmy Cliff Jamaicáért és a reggae zenéért tett érdemeit nem szabad sosem elvitatni. Gratulálunk!