Clement ‘Sir Coxsone’ Dodd – a jamaicai zene úttörője

Clement „Sir Coxsone” Dodd a jamaikai zene úttörő producere. Nevét leginkább a roots reggae-vel kötik össze, ugyanakkor jelentős szerepe volt a soundsystemek elterjedésében, valamint a ska és rocksteady zenék megjelenésében is. Meghatározó eleme volt az összes jelentős reggae előadó karrierjének, de leginkább arról híres, hogy ő vett fel először Bob Marley-vel és a Wailers-el.

Dodd a szüleinek köszönhetően csöppent bele a zene világába. Az apja kőműves és szállítmányozó volt, ő építette például a Karib Színházat Jamaicában. Kikötőkben is dolgozott, ahol az állomásozó hajók legénységétől különféle lemezeket szerzett be. Az édesanyja egy étteremben dolgozott, de volt egy saját italboltjuk is, ahol Dodd amerikai jazz zenét játszott a vásárlóknak.

Igaz Kingstonban született, de fiatalságának egy részét St. Thomas Parish-ben töltötte a nagyszüleinél. A Charles Town állami iskolába járt, de később visszatért Kingstonba, ahol asztalosmesterséget és autószerelést tanult.

Amikor befejezte az iskolát, Floridába költözött ahol átmenetileg egy cukornád ültetvényen dolgozott. Ekkor ismerkedett meg az R&B zenével, és egy New York-i utazás során tett szert az óriási lemezgyűjteményére (pont ekkor jelentek meg az első soundsystemek Jamaicában).

1954-re ezek a mobil DJ-k nagyon fontosak voltak a fekete szigetlakók számára. Az Echonomist egyik cikkje így fogalmaz: „Az összes rádióállomás középosztály-béli fehérek kezében volt, csakúgy, mint a kiadók. A feketék ellenben a tánctereket uralták, legtöbben a szabad ég alatt.”

Dodd is látta, hogy mennyire jövedelmezőek ezek a szabadtéri bulik. Az előadók ételt, italt és jó zenét biztosítottak csekély „adomány” fejében. Úttörő volt ő az egyik legjobb és leghangosabb soundsystemmel, valamint a legújabb és legtáncolhatóbb zenékkel.

Hogy megtartsa ezt a státuszát, lemezbeszerző körutakra indult az Egyesült Államokba. A ’Reggae: The Rough Guide’-ban adott interjúja szerint: „Abban az időben boogie woogie-t, jó jazz-t és ezekhez hasonló cuccokat kerestünk. Szerencsés voltam, hogy ilyen sok zenét találtam Brooklyn-ban különböző lemezboltokban, és innentől kezdve rendszeresen visszajártam New Yorkba, Chicagóba és egyéb helyekre.”

Habár az amerikai zenei ízlés kezdett átváltani a pop és rock zenére, a jamaicaiak inkább jump bluest és az egyéb tánczenéket kedvelték. 1956-ban Dodd és a többi DJ elkezdtek felvenni helyi előadókkal, hogy kielégítsék a nép akaratát. Az első ilyen felvétele 1959-ben jelent meg World Disc néven. Ő vette fel Theophlius Beckford „Easy Snappin’” című számát is, amit az első ska számnak tartanak. A Ska egy helyi zenéből, a „mento”-ból jött létre. Dodd ehhez adott több dobot és ritmust, létrehozva a Ska-t. 1963-ban alapította meg a Studio One-t a Brentford Road-on. Ez tette őt az első feketévé, akinek saját stúdiója és lemeznyomó vállalata volt Jamaikában.

A 60-as évek gyümölcsöző időszak volt a Studio One életében. Olyan előadókkal dolgozott ekkor Dodd, mint Bob Marley, Delroy Wilson, Ken Boothe, Lee ’Scratch’ Perry, Winston ’Niney’ Holness, The Melodians, Horace Andy, Burning Spear és Dennis Brown. Igazi slágergyárként működött a stúdió, és mindenki itt akart befutni.

A 70-es években, amikor a dub lett népszerű, Dodd is kipróbálta benne magát, de nem tudott versenyezni a riválisokkal. Ugyanakkor továbbra is olyan előadókat „hozott létre”, mint Dennis Alcapone és Freddie McGregor, akik tovább ápolták a roots reggae-t. 1979-ben Dodd áttelepült az Egyesült Államokba, és a Studio One-t Brooklynban működtette tovább.

A 35 éves zenei tevékenységére való tekintettel, két koncertet tartottak Jamaikában az ő tiszteletére. Ezzel egy időben hozta vissza a Studio One katalógust az amerikai Heartbeat Records. Ráadásul 1991-ben megkapta a Jamaikai Rendi Kitűntetés-t.

Amikor az édesanyja meghalt 1998-ban, Dodd visszaköltözött Kingstonba, és újra megnyitotta a Studio One-t. Újra megünnepelték őt 2002-ben és 2003-ban, valamint nemzeti kitűntetéseket is kapott a jamaikai zenéért tett cselekedeteiért. 2004-ben a Brentford Road-ot átnevezték Studio One Boulevard-ra. Pár nappal később, 72 éves korában, Dodd szívrohamban meghalt. Egyik barátja így nyilatkozott: „Péntek este, miután az utca megkapta a Studio One nevet, mi ünnepeltünk és jól éreztük magunkat, de Dodd végig nagyon csendes volt. De legalább megélte ezt a rengeteg elismerést, amit a munkájáért kapott, és amit ő alkotott, az örökké élni fog. Óriási ember volt.”

Következő cikkemben leírom egy rövid történetét a Studio One Records-nak!

Be the first to comment

Leave a Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..