A The Offenders (I) interjú

Az év elején adta ki a hazánkban már kétszer koncertet adó és Európa talán az egyik legaktívabb ska bandája az The Offenders a harmadik nagylemezét, amit turnézás követett. Pár hete jött ki új közös kislemezük a szintén olaszországi RedSKA-val, akikkel megjelenés után egész hónapos turnézásba kezdtek.  A kérdésekre Valerio az énekes adott választ.

Paul – Először is, bemutatnád a bandát és a zenekar tagokat?

Valerio – Mi vagyunk a „The Offenders”, 2005-ben alakultunk Olaszországban, de jelenleg Berlinben élünk. Az évek során átestünk sok tagcserén. Az alap felállásból Checco (dob/háttérének) és én (Valerio –ének/gitár) maradtunk meg, 2009-ben lépett be a bandába Alex (orgonabillentyű/háttérének) és a közelmúltban csatlakozott Janus a formációhoz..

Paul – Valerio, dobosként kezdtél a zenekarban, de ma már énekessé nőtted ki magad. Mi a történet?

Valerio – Mint már egy régi interjúban elmondtam én írtam az összes dalszöveget és énekeltem, mint háttérénekes, azonban az unokatesóm kilépése után indult be igazán a banda. Nem akartam, hogy más énekelje a szövegeimet, így 2008 óta vagyok az énekes.  Elmondhatjuk, hogy az emberek 99,9%-a, akik ismernek minket, nem láthatták az eredeti felállást élőben. Nekik én vagyok az énekes, Checco meg a dobos. Csak az igazi fanok tudják a teljes sztorit. Büszke vagyok mindenre, amit csináltam és alapvetően büszke vagyok azokra az emberekre, akik együtt játszottak a zenekarral.

13 éves korom óta folyamatosan gitározok, még ha nem is egy zenekarban csináltam, mivel dobosként nehéz dalszövegeket írni, valahogy el kell kezdened zongorán játszani, vagy gitáron, vagy valamilyen hangszeren, hogy dalszerzővé válhass. Elkezdtem gitározni a The Offenders-ben, mert ezt szerettem, és mert egy 4 emberes felállást akartam megvalósítani, ami igaz kicsit szokatlan egy ska bandában. Így,  itt vagyunk!

Paul – Az utolsó lemezetek lassan egy éve jött ki, milyen volt a reakció?

Valerio – A’Shots, Screams & Broken Dreams’ magas eladást ért el, így elérte a „Hooligan Reggae” (a zenekar első nagylemeze – a szerk.) eladásait. Ez a legjobb reakció az első lemez kiadásunk óta és egy esély, hogy a dolgokat jobbá tegyük és mindig a legjobbat adjuk a hallgatóságnak. Büszke vagyok, amikor együtt dalolják az olyan számokat, mint a „Lights of the city”, „Psycho Journey”. Ilyenkor nem csak skinheadek, modok vagy rudeboyok énekelnek, de ugyanúgy punkok, rockerek… mindenki! A mi zenénk az utcából merít, valamint a szubkultúránkból. Nem érdekel, hogy milyen stílust képviselsz, amíg nem vagy rasszista senkiházi és mindig szívből támogatsz minket. Azt hiszem, hogy ez egy része az egységnek, amiről Jimmy Pursey (a Sham69 énekese – a szerk.) álmodott. Sajnos, ez még mindig messze áll a valóságtól, de legalább folyamatosan próbálkozunk.

Paul – Az előző nagylemezetek a Grovver Recordsnál jelent meg, a kiadó egy hatalmas név a ska és reggae berkekben, míg az újabb anyagok már mind a Mad Butcher/KOB/ Red Star 73 kiadónál jelentek meg. Miért váltottatok kiadót és ezzel sikerült szélesebb tömegeket elérni?

Valerio – A tapasztalataink a Groverral nem voltak a legjobbak, hogy udvarias legyek. Ezért szakítottunk velük. Elértük azt, hogy egyre több embert mozgatunk meg, mert minden átkozott hétvégén kilométerek ezreit utazzuk le a bulikért Európa szerte.

Évek óta ismerem Mike-ot a Mad Butcher Kiadótól, már többször dolgoztunk együtt, amikor zenéltem a Lumpen nevű street-punk zenekarban, még a tinédzser éveimben. Évekkel később találkoztunk és elkezdtünk együtt dolgozni, tényleg nem tudok semmi rosszat mondani, mert minden jól alakul eddig, valamint a másik kiadónkkal is: Enricot (a Los Fastidiots énekese és a Kob Kiadó tulajdonosa) 11 éve ismerem. Neki köszönhetjük, hogy ismertté váltunk Olaszországban, meg elkezdhettünk koncertezni hazai pályán, valamint a RedStarnak, Jannak, aki remek munkát és rajongó bázist alakított ki Spanyolországban és Baszkföldön, ami napról-napra növekszik.

Paul – Zeneileg egyre több punk befolyást integráltok a zenétekbe. Ez befolyásolja a közönségeteket?

Valerio – Mi a punkkal és a ModRevivallal nőttünk fel. Ez még mindig az én hangzásom. A TwoTone mindkettőből visz bele valamit. Így, mint láthatod, az egész össze van hangolva. Nem olyan, mintha doom metált raknék a 2tone-ba (legalább is nem most). A közönségünk mindig is vegyes volt. A kezdetekben inkább a skinheadekhez állt közelebb, mára kevertebb, és még egyszer hangsúlyozom, mi nagyon örülünk ennek. De a saját szubkultúránk támogatása nélkül az egész semmit sem ér, a skinhead az én életmódom 15 éve, én is része vagyok, és büszke, hogy sok követőnk van.

 

Paul – Hihetetlenül aktívak voltatok az elmúlt hónapokban koncertek és fesztiválok terén. Merre játszottatok? Vannak kiemelt koncertek és sztorik, amit megosztanál az olvasókkal?

Valerio – Nézzük… Az elmúlt hónapokban, főleg nyáron, számos fesztiválon zenéltünk Németországban, Ausztriában, Szlovákiában, Olaszországban, Svájcban, biztos, hogy kihagytam valamit… Ami eléggé intenzív volt az a Punkaci DetTom, Szlovákiában, a Force Attack, a RudeBoys Unity Genfben, Filottrano CityRockers Olaszországban, plusz a klub bulik, kiemelve a szeptemberi Skanking Night eseményt Bécsben, ami teltházasra sikeredett.

Meg tudom osztani a legrosszabb rémálmunkat is az olvasókkal, amikor jöttünk vissza Olaszországból Hannover irányába (több mint 1000 kilométer), mikor is a kisbuszunk lerobbant a Brennero hágónál az este. Másnap délután játszanunk kellett volna a Hannover stadionjában a RoteCurve-nek (mivel mi támogatjuk az összes anti-rasszista, illetve antifasiszta szurkolócsoportot) és órákat kellett várnunk, amíg két autót értünk küldték ADAC-tól, hogy el tudjuk vitetni a hangcuccainkat, egész éjjel úton voltunk, de reggelre megérkeztünk, gyors beállás és lenyomtuk a koncertet. Aztán vissza Berlinbe, körülbelül 40 óra alvás nélkül és utazással. Hannover után Berlinben játszottunk a Resist to Exist bulin, még mindig nem tudom, hogy miként csináltuk végig ezt, de biztos vagyok benne, hogy sok banda adta volna fel ilyesmi után.

Paul – Sok politikai témájú dalszöveget írsz. Észrevetted – hogy a gazdasági válság miatt, a növekvő munkanélküliség és a bérek megrövidítése miatt – több ember látja jelentőségét ezeknek a szövegeknek?

Valerio – A tömegek még mindig alszanak, erre vagy arra szavaznak, hisznek benne és arról álmodoznak, hogy talán átvészelik valahogy… Egy új iPhone vagy egy harmadik tv megváltásnak tűnik a jelentéktelennek tűnő életükben, a képmutatás túl erős, hogy ezen átlássanak, úgy vélem ezek az emberek inkább rabszolgák. Hiszek azokban, akiknek ezt látják, mielőtt még lehullna a lepel, ezeknek az embereknek mindig elmondom, hogy higgyenek egy szebb jövőben és ebben az átkozottul őrült világban. Sajnos az én szövegeim nem változtatnak semmin se.

Paul – Nem rég bejelentettetek egy kisebb pihenést a bandával, de a közelmúltban játszottatok egy fesztiválon és készül az új közös kislemezetek a RedSKAval. Milyen történet áll mind a szünet  mind az új keletű tevékenység mögött?

Valerio – Nos, te félreérthetted a „szünet” szó jelentését. J Egy hónapja jöttünk le a színpadról (októberben is csak egy koncertet adtunk) azért, hogy felvegyük az új számokat és az új anyagra fókuszáljunk, plusz valóban szükségünk van egy kis pihenésre a nyári bulik után. De a The Offenders soha sem áll le, ez az életünk, amit választottunk, sokáig nem tudunk színpad nélkül élni, mivel szeretjük a közönségünket, mindig a legtöbbet adjuk mivel csak 28 éves vagyok, a kollégák más bandákban idősebbek, így megadom az esélyt, hogy sokáig csináljam.

Paul – Szeretnél mondani még valamit utoljára?

Valerio – Köszi, az interjúért és remélem, találkozunk veled és valamennyi olvasóval a bulikon! Ne felejts karácsonykor csatlakozni a RudeLeaguae!-hoz (a közös kislemez címe, amit a RedSkaval adnak ki közösen december elején)

 

Forrás: Paul (oioioi.com webzine)

Fordította: gabo

The Offenders website

The Offenders Facebook

Be the first to comment

Leave a Reply