Akit úgy ismerünk Bob Marley 5. rész – Az utolsó évek: 1977-1981. május 11.

Bob Marley 31 évvel ezelőtt ezen a napon halt meg, mikor februárban elkezdtük a sorozatot nem gondoltuk volna, hogy ennyien megnézik majd, szóval ez a fejezet az utolsó, a méltán híres előadó életéből.

Bob Marley és a Wailers az 1977-es esztendő első felét Angliában töltötte új dalok elkészítésével. Donald Kinsey (Don Kinsey) sajnos már nem csatlakozott a csapathoz, ugyanis “átigazolt” Peter Tosh Word, Sound And Power nevű back up zenekarához. Marley tudta, hogy Kinsey-t nem lesz könnyű helyettesíteni, ám Chris Blackwell egy fiatal jamaikai születésű gitárost ajánlott figyelmébe: Julian “Junior” Marvin-t. A stúdióban Marley meglehetősen szigorú volt a felvételeknél s mindenkitől maximumot követelt. Bob Marley naponta írta az új dalokat s ekkor tulajdonképpen elkészültek a későbbi Kaya album nótái is. Az Exodus lemez érdekessége, hogy ez az első album, amelynek nagy részét Jamaikán kívül készítették el. Néhány szám, mint a “The Heathen”, “One Love” már korábban felvételre kerültek Harry J. stúdiójában még a Rastaman Vibration album feljátszása alatt.

Eredetileg 16 sávos formátumban készültek, azonban az Island stúdióban már 24 sávos keverővel dolgoztak a hangmérnökök, s a hangzás is egészen más lett. A felvételek idején történt, hogy az Ethiopian Ortodox Church londoni képviselete meghívta Marley-t, hogy találkozzon Crown Prince (herceg) Asfa Wossan-nal, aki Haile Selassie unokája volt. A találkozó két órán keresztül zajlott, és a herceg átadott egy ajándékot Marley-nak: A Lion Of Judah gyűrűt, amely az ő elmondása szerint Haile Selassie tulajdona volt. Marley-t nagyon meghatotta ez a nagylelkűség s a gyűrűtől haláláig meg sem vált. Az Exodus album 1977 júniusában jelent meg és Bob Marley nemzetközileg (s talán jamaikai viszonylatban is) a legjobb, s talán szövegileg is legtartalmasabb dalokat tartalmazta . Az album hangulatát egy kicsit áthatja a merénylet és a halállal való szembenézés gondolata. Olyan dalokat találhatunk rajta, mint az “Exodus”, “Guiltiness”, “Jamming”, “Waiting In Vain”.

Egyébként még egy érdekesség: Bob Marley-t és Family Man Barrett-et az album megjelenése előtt  pár nappal letartóztatják Londonban marihuána birtoklásért, az angol sajtó ekkor tudja meg, hogy Bob Marley a városban van. Chris Blackwell ismét kitett magáért, ugyanis nem az album megjelenését követve kezdődött meg a koncertsorozat, hanem mintegy a munkát promotálva, már egy hónappal a megjelenés előtt Párizsban játszották az első koncertet.

Ezután következett Németország, Belgium, Hollandia és Skandinávia, majd június 4-én a londoni Rainbow Theatre-ben az európai turné záróeseménye. Párizsban azonban történt valami más is: A Wailers egy a francia újságírók elleni foci meccsén Bob Marley nagy lábujja megsérült, ekkor nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget a dolognak, azonban mikor másfél hónappal később sem gyógyult be a seb, Marley visszatérve Londonba egy specialistának mutatta meg sebét. Az orvos alaposan kivizsgálta a sebet, majd közölte Marley-val, hogy azért nem gyógyul a sebe, mivel maga az ujja volt beteg: a mikroszkóp alatt tisztán kivehetőek a rákos sejtek,  szükségessé vált az ujj amputálása. Marley-t megdöbbentette, amit hallott, maga az amputáció emlegetése talán még jobban mint a rák ténye. Miami-ban egy másik specialistának is megmutatta ujját, aki ugyanarra a következtetésre jutott mint kollegája. Bob végül is belement a lábujjának eltávolításába, a műtét a Cedars Of Lebanon kórházban zajlott Miami-ban, a hivatalos kommentálás szerint az amerikai Wailers turnét el kellett halasztani egy későbbi időpontra – 1978-at adták meg –  okként csak annyit közöltek, hogy Bob megsérült focizás közben. A műtét után Bob édesanyjához költözött átmenetileg.

Míg Marley egészsége miatt aggódott, addig üzleti ügyei tökéletesen működtek: az Exodus album nagyon jól fogyott, s a 20. helyen állt az amerikai slágerlistán, és Marley lassan elkezdett új számokat is írni, ezek közül az egyik Perry-vel közös projektje “Punky Reggae Party” c. viselte s mintegy elismerést adott a – főleg angliai – punk hallgatóságnak. Talán pont ez a szám – s nem utolsósorban a reggae és punk zene közös ellensége a szélsőjobb – volt az oka, amiért egyre több punk vette a reggae albumokat. (A másik kapocs az ún. Two Tone (2 Tone) stílus: amelynek gyökerei a punk zenében és a ska zenében keresendőek).

 

1978-ban Don Taylor elkezdte tervezni a Wailers világ körüli turnéját. Az apropót az új album, a Kaya megjelenése adta. Májusra tervezték az amerikai koncerteket, amelyet nyáron követtek az európai, majd az ausztrál, új-zélandi,végül a japán fellépés. Csak Jamaika maradt ki a tervből, mivel Marley nem volt biztos abban, hogy nem próbálják meggyilkolni mégegyszer. Azonban a körülmények ismét közbeszóltak. Mikor Marley ott hagyta Jamaikát, az erőszak mindennapossá vált, a helyzet azóta csak rosszabbodott, az országban statárium volt érvényben. Az utcai harcok már nemcsak az politikai szimpatizánsok között dúltak, hanem a karhatalom is beszállt a háborúskodásba. 1978 januárjában a Twelve Tribes of Israel rastafari közösség létrehozta a Jamaica Peace Movement-et (Jamaikai Béke Mozgalom); Marley szimpatizált ezzel a közösséggel és két régebbi ismerőse (akik mellesleg ellenséges csoportokba tartoztak), arra a következtetésre jutott, hogy Marley lehetne az a személy, aki egy kicsit képes lecsitítani a kedélyeket. Ha Marley-t rá lehetne venni egy szimbolikus “Béke koncert”-en való részvételre (amelyet nem a politika szervez), akkor talán ismét békésebb lehetne az utca. Bob-bal Vernon Carrington (Gad Próféta), a Twelve Tribes Of Israel vezetője beszélte meg a részleteket, miután a politikai szimpatizáns bandák szavukat adták, hogy Marley-nak egy haja szála sem fog meggörbülni, Marley belement a felkérésbe és egy sajtókonferencia keretében bejelentették, hogy visszatér Jamaikába (egy koncert erejéig mindenképp),  külön kihangsúlyozta Marley, hogy egyik politikai párt érdekeit sem szolgálja,  csak a rastafari hitvallása vezérli, mikor nevét adja a Peace Movement-hez.

Bob 15 hónap önkéntes (kényszer) távollét után 1978 márciusában tért vissza Jamaikába. Azonnal hozzálátott a Wailers összegyűjtéséhez. Mivel ez volt az első élő fellépésük az előző év nyara óta, Marley valami teljesen frenetikus hangzást kívánt. Al Andersonon kívül Wire Lindo is visszatért, így két billentyűs és két szólógitáros is kísérte a Wailers-t. Március végén megjelent a Kaya c. album, amely túlszárnyalta elődeit, ugyanis a negyedik helyig vitte az angol slágerlistán, az “Is This Love” kislemez a 9. helyen landolt.

Az album új volt abban is, hogy egyértelműen sugárzott róla a teljes rasta “image” , és mint a címe is mutatta nem hallgatta el a cannabis tiszteletét sem. A One Love Peace Concert 1978. április 22-én, szombaton került megrendezésre szigorú biztonsági intézkedések mellett. Képviseltette magát a jamaikai politikai és közélet minden híres/hírhedt személye, a miniszterelnök Michael Manley és az ellenzék vezetője Edward Seaga is. Talán csak egy valaki nem ment el az eseményre Bunny Wailer, aki maga nem hitt a kezdeményezésben.

Peter Tosh azonban megjelent, sőt az egyike volt azoknak, akik koncertet is adtak. Azonban a 30 ezres nézőközönség leginkább a Wailers-re volt kíváncsi. Bob Marley-ék fergetegest alakítottak: minden számukat játszották az Exodus és a Kaya albumokról, pluszban a “Trench Town Rock”, “War” szintén felcsendült. Bob Marley a “One Love” közben szinte transzban volt,  ekkor történt egy olyan esemény, amely legközelebb csak Marley temetésén történik meg újra: Bob a színpadra kérte Michael Manley-t és Edward Seaga-t, hogy kezet rázzanak egymással,  így jelezve szimpatizánsaiknak a háború értelmetlenségét. A jelenet bejárta a világsajtót, de sajnos a politikában semmi sem változott a következő néhány évben. A koncert két kiötlőjét (a két régi ismerőst) 1979-ben illetve 1980-ban éri halálos találat utcai harcok során.

Sajnos a Peace Movement nem hozott tartós sikert, azonban Bob Marley megtett minden tőle telhetőt, s talán karrierje legsikeresebb koncertjét adta 1978. április 22-én.

Jamaika után elkezdődött a világturné: először az amerikai kontinens, Kanada és az USA legtöbb városába látogattak és mindenhol jó előre elfogytak a jegyek. New Yorkban Bob Marley az ENSZ Afrikai Országok Küldöttjeitől megkapta a “Harmadik Világ Békéjéért Érdemrendet” az eddigi fáradozásaiért. Késő júniusban a koncertsorozat Európában folytatódott, Franciaország, Spanyolország, Svédország, Dánia, Norvégia, Hollandia, Belgium, és Angliában adott koncertet a Wailers, a párizsi eseményt Chris Blackwell rögzítette és ez lett az alapja az 1978 év végén megjelent Babylon By Bus dupla albumnak.

Július végén még egyszer visszatértek az USA-ba, majd életében először a Wailers a Távol-Keletre és Óceániába is eljut. A japán, ausztráliai és új-zélandi koncertek nagy sikernek örvendtek és teltházasak voltak. 1978-ban Bob Marley végre valahára eljutott Afrikába is, és különösen Etiópiába, ami nagyon érdekelte. Egy rövidebb időt töltött Addis Abeba-ban, és meglátogatott minden fontosabb helyet, ami valamilyen formában köthető volt Haile Selassie-hoz. Megismerkedett egy kicsit jobban Selassie politikai tevékenységével is (igaz ezt csak utólag tehette),  nagyra értékelte a rhodéziai szabadságharcosok tevékenységét, itt írja meg a “Zimbabwe” c. dalát, mintegy elismerésképpen. 1979 elején tért vissza Jamaikába és a Tuff Gong stúdióban elkezdik az új nóták felvételeit (tulajdonképpen 1977 óta nem született új szám). Az új albumnak a “Black Survival” c. szánták (majd később Survival néven lesz ismert), s ezzel mutatva, hogy az album témája leginkább az afro-öntudat és maga Afrika (és az afrikai politika) világban betöltött helye. Az albumot októberben jelentetik meg, a főbb számok az albumról: “Africa Unite”, “So Much Trouble In The World”, “Zimbabwe” és az “Ambush In The Night” (amely témájában egy kicsit eltér, az elkövetett merényletet énekli meg Marley).

A Wailers abban az évben három élő show-t ad: egyet Jamaikában a Reggae Sunsplash-en, egy pénz gyűjtő koncertet az afrikai szabadságharcosok számára a Harvard Egyetem stadionjában, és még egyet az USA-ban. A Survival turné októberben kezdődött a harlemi Apollo Theatre-ben, amelyet egy két hónapos Kanada és USA körút követett, majd decemberben a Bahamákon adnak egy koncertet, amelyet a ENSZ nemzetközi gyermekek évének ajánlanak, erre az eseményre adják ki az első Melody Makers single-t: “Children Playing In The Streets” címmel.

A Survival album nem érte el az Exodus és a Kaya sikerét,  talán ezt köszönheti téma választásának, azonban ennek ellenére is Angliában a 20. helyig vitte. 1980 elején az együttes Gabon-ban járt, ahová meghívták őket, hogy Bongo miniszterelnök születésnapján játszanak,é s országszerte adjanak koncerteket. A sorozat azonban félbemaradt mivel Don Taylor – Marley és mindenki tudta nélkül – hirtelen megemelte a tiszteletdíjat, mikor erről Marley és jogásza értesült, azonnal felelősségre vonta a managert és visszautaztak Angliába, ahol újra a mikrofonok mögé állnak a következő album felvételéhez, amely az Uprising c. viseli. Miután elegendő megfelelő minőségű dal elkészült Marley először Kingstonba utazott (megünnepelte 35. születésnapját), majd Miamiban tűnt fel, édesanyjánál. Itt azonban üzleti tárgyalásokat is folytat régi mentorával Danny Sims-szel. Megbeszélték Bob menedzsment nehézségeit és szintén szó esett az elkövetkező évek zenei lehetőségeiről s Marley jövőbeni karrierjéről. Mivel az Island és a Tuff Gong szerződése az Uprising kiadásával lejárt, Sims közölte Marley-val, hogy a Polygram Records érdeklődést mutat a Wailers leszerződtetésében, miután Chris Blackwell-lel kötött egyezségük kifut.

Marley megkérte Sims-et, hogy képviselje érdekeit, tudjon meg minél több konkrétat egy lehetséges Polygram szerződés feltételeiről. Ezzel egy időben egy újabb felkérés érkezett Afrikából, méghozzá Rhodéziából, amelyről hosszabb szabadságharc után a Brit Birodalom lemondott és 1980. április 17-én, a Függetlenség Napján megalakulhatott Zimbabwe. Zimbabwe miniszterelnöke Robert Mugabe (igen ő ugyanaz a személy aki az új évezredben elnézi a fehér származásúak legyilkolását és a földjük elvételére engedélyt ad) a Wailers-t kérte fel az ünnepség zenei előadójának. Marley-t annyira meghatotta a felkérés, hogy közölte nem kér semmiféle tiszteletdíjat, hanem saját költségének tekinti a fellépés teljes kiadását (óvatos becslések szerint ez kb. 250 ezer $-ba került Marley-nak). A koncerten 40 ezren vettek részt és Bob Marley-t boldogsággal és dicsőséggel töltötte el, hogy az angol lobogót leváltotta az új Zimbabwe nemzetiszínű zászlója. (Afrika győzelme Babylon felett).

Júniusban megjelent az Uprising album,  ezzel együtt a Wailers belekezdett európai turnéjába. A koncertsorozat május 30-tól július 13-ig tartott, 31 várost érintett s összesen több mint 1 millióan látták a 3 órás élő koncerteket. Londonban 100 ezren voltak kíváncsiak június 6-án, ugyanennyien tekintették meg Marley-t Dublinban egy hónappal később,  Milánóban 180 ezer ember váltott jegyet. A koncertek után Marley észrevehetően fáradtnak és betegnek látszott. Másrészről azonban a Wailers sikere teljes lett: könnyedén leelőzte az Uprising elődjét a Survival-t, s az angol album listán a 6. helyet foglalta el, a “Could You Be Loved” single ennél is egy hellyel feljebb került, míg a másik single “Three Little Birds” szintén bekerült a Top 20-ba.

Mikor a Wailers visszatért Jamaikába, hogy felkészüljön az amerikai turnéra, Bob Miami-ba repült, hogy pihenjen egy picit illetve, hogy találkozzon Sims-szel. Sims megerősítette, hogy a Polygram kész egy multimilliós üzlet megkötésére a Wailers-szel, azonban egy másik hírrel is szolgált Sims. CIA források szerint, a soron következő – 1980-as – választások során Edward Seaga mindenképp győzedelmeskedni fog,  Marley nem kívánatos elemnek számított a választások idején ,  megkérték (természetesen nem hivatalosan) Sims-et emlékeztesse Marley-t, mi történt az előző választások előtt vele és családjával,  ezúttal tartsa magát távol az eseményektől. Marley azonnal megértette miről van szó és egész családjával együtt az 1980-as jamaikai eseményeket Miami-ból figyelték. Amit nem tudtak ekkor, hogy Bob Marley soha többé nem látja élve szülőföldjét.

Az amerikai Uprising turné szeptember 14-én kezdődött Bostonban, Marley állapotára való tekintettel az együttes úgy döntött, hogy csak rövidebb show-t adnak, nem úgy mint Európában. Az első koncert nagyon jól zajlott, bár a Wailers tagok észlelték, hogy Bob már a vége előtt elfáradt, és mintha a hangjával is lettek volna problémák. Azonban a turné előrehaladtával az új album népszerűsége elkezdett emelkedni, és a 45. helyen állt az amerikai listán. A bostoni eseményt követően két nappal később érkeztek meg New Yorkba, ahol két koncerten is szerepelt a Wailers: mindkét alkalommal az amerikai soul csapat, a Commodores előtt léptek fel. Marley-t New Yorkban már elkülönítették a Wailers többi tagjától, másik hotelben szállásolták el, ami megzavarta a barátokat és zenésztársakat. Ennek a bizonytalanságnak következtében az első Madison Square Garden-i koncert rosszul kezdődött, nem tudtak megfelelően behangolni,  egy kis ideig eltartott míg a Wailers a megszokott hangzását tudta nyújtani. Bob Marley észlelhetően cannabis befolyásoltsága alatt érkezett meg, bár mikor az éneklésre került sor semmi szokatlant nem lehetett megfigyelni. A második napon Bob izolációja folytatódott és a koncerten két alkalommal is összeomlás közelében volt. Sokak szerint az egyetlen ok ami tartotta benne a lelket, az Danny Sims és a Polygram ajánlata volt: 10 millió USA dollár az első 5 albumra, amiben benne foglaltatik 3 millió előleg, és Polygram kötelezettséget vállalt (volna) az összes Tuff Gong előadó (s így lemez) világpiaci forgalmazására. Azonban Marley már nem igazán tudott fájdalmától a jelenre összpontosítani. Szeptember 21-én Bob lemondta Rita telefonos meghívását egy Etióp Ortodox Egyház misére, azzal az indokkal, hogy nem aludt megfelelően és mozogni szeretne valamint friss levegőre van szüksége. Alan Cole és Dr. Frazier kíséretében elindultak joggingolni, amikor Marley hirtelen minden előjel nélkül összecsuklott. Néhány percig eszméletlen maradt, barátai segítették vissza a hotelbe, ahol Dr. Frazier azonnal diagnosztizálta egy agygörcs jeleit, hamarjában egyeztetett egy neves neurologussal időpontot hétfő reggelre.

Rita-nak és az együttes többi tagjának nem említették a történteket,  Cole még Bob feleségét sem engedte be szobájába. Bob később felhívta Rita-t és megpróbálta megnyugtatni őt, hogy semmi baj sincs csak egy múló rosszullét fogta el a parkban. A következő koncertállomás kedd este Pittsburgh,  a Wailers – Bob nélkül – még hétfőn átrepült, Bob azt mondta társainak, hogy miután elintézett néhány üzleti ügyet ő is utánuk siet, egy szóval sem említette, hogy egy specialistát fog meglátogatni. A neurológus hamar felállította a diagnózist a röntgen és más leletek tudatában: az összeomlás oka agyvérzés volt, amit egy agyi tumor okozott,  Marley-nak már csak hetei vannak hátra, annyira előrehaladott Bob rákja. Dr. Frazier azonnal javasolta Bob-nak, hogy töröljék a hátralévő koncerteket, azonban Marley hajthatatlan volt s közölte Pittsburgh-ben akar majd egy másik orvossal is konzultálni. Ezzel egy időben Rita is rájött, hogy hol van valójában a férje, mivel felhívta a hotelt,  ott elmondták neki, hogy Marley még nem érkezett vissza az orvostól. Rita amint beszélni tudott Bob-bal szintén javasolta a turné lemondását. Bob azonban nem tágított elhatározásától a koncerttel kapcsolatban. A koncert valóban lezajlott  a közönség semmit sem vehetett észre, Marley tudásának legjavát adta, öt alkalommal jött vissza az együttes,  Bob Marley itt adta elő utoljára a Redemption Song akusztikus verzióját.

Szerdán már Chris Blackwell és Diane Jobson (Marley ügyvédje, aki közel állt hozzá) is sürgette Marley-t a turné azonnali felfüggesztésére. Bob először visszautazott Miamiba, a Cedars Of Lebanon kórházba, majd ismét New York következett, ahol a Sloan-Kettering Rákközpontban vizsgálták a tumor előrehaladottságát. Az eredmények sokkolóak voltak, Bob tüdejében, májában és gyomrában is lokalizálták a rákos sejteket, már nem volt visszaút. Azonnal elkezdték a rák kezelését,  Marley először a hotelben lakott majd átköltözött Sims házába. A sugárkezelések ellenére Marley elszenvedett egy második agyvérzést is , amelynek következtében nem tudta mozgatni lábait,  a kemoterápia miatt kihullott dreadlockja is. Rita és édesanyja kérésére beleegyezett, hogy az Etióp Ortodox Egyház megkeresztelje (s felvegye tagjai közé gyerekeivel együtt) a Twelve Tribe Of Israel rasta közösséget senki sem értesítette erről a lépésről (ők még néhány évvel ezelőtt fogadták Marley-t tagjukká s a keresztségben a Joseph nevet kapta). Az Etióp Ortodox Egyház feje Yesuhaq püspök keresztelte meg a Marley családot. Bob a Berhane Selassie nevet kapta, melynek jelentése: A Szent Egység Fénye.

Dr. Frazier tudva, hogy Marley valószínűleg nem éri meg az év végét, alternatív gyógymódot próbált találni számára,  ekkor vette fel a kapcsolatot a nyugat-német (állítólag egykori náci orvos) Dr. Josef Issels-szel, aki egy nem teljesen hivatalos projektet működtetett a már remény nélkül maradt gazdag emberek számára. Issels elfogadta Marley-t, mint páciensét és Bob, Rita, édesanyja, Dr. Frazier, Alan Cole s ügyvédje Diane Jobson kíséretében november 9-én megérkezett a klinikára. Marley a kezeléseknek köszönhetően megélte 36. születésnapját is s azt a klinikán ünnepelte barátai társaságában. A világ az első hetekben úgy tudta, hogy Marley Etiópiában tartózkodik  ott próbál meg felgyógyulni. Azonban a média valamiképp megtudta az igazságot,  az angol Daily Mail riportere elkészítette az utolsó Marley interjút 1981 márciusában. Marley látszólag pozitív hangulatban életvidám volt.

Sokan úgy gondolták (kívülállók), hogy majd még visszatér Jamaikába zenélni is néhány hónap múlva. Azonban Bob elkezdett hirtelen fogyni,  már nem volt étvágya sem. Egy idő után nem tudta tartani gitárját, nem sokkal később már Bibliáját sem tudta felemelni, édesanyja és ügyvédje olvasott fel neki belőle. Május 3-án Dr. Issels közölte, hogy Bob-nak már csak napjai vannak hátra,  még most kéne hazaszállítani, mikor kibír még egy repülőutat. Május 9-én a magánrepülő készen állt és visszatértek Miamiba a Cedars Of Lebanon kórházba, ahol az orvosok megígérték, hogy enyhítik Marley fájdalmait. 1981. május 11-én – hétfői napon – Bob Marley de. 11:40-kor eltávozott az élők sorából. Halálakor Rita, Cedella és Diane volt jelen, az utolsó szavait édesanyjához intézte és azt kérte tőle, hogy ne sírjon.

Halálát követően 8 nappal Marley teste visszatért Jamaikába. Edward Seaga maga ajánlotta fel az állami temetést, ami azt jelentette, hogy Jamaika saját nemzeti hallottjának tekintette Bob Marley-t. Egy hónappal korábban Bob távollétében fiának adták át apja Becsületrendjét. Május 20-án Marley testét a kingstoni Népstadion elé helyezték (természetesen koporsóval együtt), hogy aki még leróni szerette volna tiszteletét megtehesse. Egy nappal később a temetési szertartás a kingstoni Etióp Ortodox Egyház parókiáján kezdődött, ahonnan a koporsót a Tuff Gong stúdió érintésével visszaszállították a stadionhoz. Az állami temetés 11 órakor kezdődött, először Cedella, Pearl majd Rita és az I-Threes énekeltek el néhány dalt, s ezután Yesuhaq püspök elmondta a halotti beszédet, a Bibliából többek között Michael Manley is felolvasott tanításokat, majd Edward Seaga mondta el beszédét. Az állami szertartás végeztével a Twelve Tribes of Israel tagjai a koporsót óvatosan az autóhoz vitték, ami elindult útjára Marley szülőfalujába: Nine Miles-ba. Az 50 mérföldes úton végig álltak az emberek talán ez mutatja, hogy mennyire ismerték el Marley-t. Nine Miles-ban a végső szavakat elmondta a püspök, Cedella és Rita elénekeltek néhány szenténeket Bob Marley földi élete ezzel befejeződött. Számos rasta virrasztott Marley sírja felett, mivel féltek, hogy valaki ellopja a Haile Selassie unokájától kapott gyűrűt.

Marley halálával azonban zenéje nem halt meg. Egyrészt tovább élt gyermekeiben, akiknek nagy része ismert zenész lett, valamint post humusz albumok halála óta egyfolytában jelennek meg. 2001-ben minden Island album reissue-ja megjelent s számos deluxe változat is, amelyen ritka felvételek hallhatóak. Ezeken kívül mindenki figyelmét felhívnám a JAD Records (Johnny Nash & Danny Sims nevével fémjelzett kiadó) által megjelentetett 8 részes The Complete Wailers c. sorozatra, mert egy igazán jól sikerült válogatás a Wailers korai szakaszából.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Be the first to comment

Leave a Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..