Jamaicai Zenetörténelem: Mento – 1. rész

Mi is az a mento? A  rövid válasz: egy jamaicai zeneműfaj, amely nagyrészt ismeretlen, azon kívül, hogy a reggae nagyapja. A ska és reggae fanoknak a mento zene ismerős és exotikus, de részben pedig ismeretlen. A mento felvételek eltérőnek tűnnek, de érdemes őket megismerni. A zene megemeli a lelket és nyugtatja a gondolatot, ha hallgatod. De beszéljünk róla bővebben.

A mento a 19. században indult útjára Jamaicából, egyedileg az afrikai és európai zenei tradicíók fúziójából jött létre. A műfaj írásos története előtt, az 1920-as évektől indulva, át az 1940-es évekig rengeteg karibi jazz zenész rögzített bakelitra jamaicai dalokat. Az 1930-as és ’40-es években a Slim & Sam nevű mento csapat volt, akik a legnagyobb, máig tartó hírnévre tettek szert. Ők emlékeztek még az eredeti dalokra, amiknek dalszövegeit, kottáját nyomtatottan árulták a fellépéseiken.

Az Aranykor (1950-es évek)
A korai ’50-es években kezdték el 78-as fordulatú lemezekre rögzíteni a mento dalokat. Ez volt a műfaj aranykora, mivel rengeteg előadó aktívan vette fel a dalait különböző stílusban és ütemben. Ez volt a mento kreativitásának és népszerűségének a csúcsa Jamaicában, és ekkor született meg a szigetország zeneipara.
Ezek a felvételek tették a mentot egy változatos zenei stílussá, mivel volt, amikor szabadon játszották, viszont volt, mikor precíz ütemmel. Ezen kívül a mento afrikai és európai gyökere mellett, kapott egy pán-karibi behatást, valamint az amerikai jazz is beépült idővel. Bár, jelezve a világ felé, hogy a mento teljesen és egyedülállóan jamaicai. És, mivel a szigetország zenéje, így az összes jamaicai zene visszavezethető eredetében a mentóhoz.
A mento néhány stílusa alakíthatta ki a ska és reggae műfajt. (Ami azt illeti, van olyan mento felvétel, amely a kortárs dancehallban is visszaköszön.)

Ekkoriban, a trinidadi calypso volt a Karib-térség legkedveltebb zenéje, és a „calypso” kifejezést használták általában a mento-ra is. Sokan gyakrabban hívták így, mint a rendes nevén. A mentót hívták „calypso”-nak,”kalypso”-nak vagy „mento calypso”-nak. Tovább bonyolítva a helyzetet, Jamaicának voltak saját calypso énekesei, akik soha nem rögzítettek mento dalokat, mint például Lord Creator. (Creator amúgy Trinidadban született és később a Studio1-nál ska lemezt is felvett). De sok mento előadó játszott calypso számot, mento stílusban, vagy vett fel mento számot, calypso behatással. Pár mento előadó követte a calypso zenészeknél bevett szokást és olyan jelzőkkel titulálták a nevüket, mint a „Count” és a „Lord”. De ne legyenek kétségeink, a mento távolságokkal különbözik hangzásban a calypso-tól hangszerelésben, ritmusokban, ének stílusokban és szövegekben egyaránt.

Night Food – Bedasse w. Calypso Quintet Jamaica early 50s Mento Music 78RPM

Old 78RPM record of mine, the flip is Walk and Talk and these are Mento music, a forerunner to Bluebeat & ska. Night Food was later covered by Nora Dean. In a interview Alerth Bedasse said he and Everard Williams were street performers at the corner of Oxford St and Spanish Town Rd near Coronation Market in Kingstown Jamaica.

A klasszikus vidéki hangzás
A klasszikus mento hangzás az akusztikus, nem formaszerű, népies vidéki stílus. Néha még mindig táj zenének titulálják Jamaicában, könnyű elképzelni, ahogy a farmerek és családjaik a mento tánccal ünneplik az aratást. Tipikus hangszernek számít a bendzsó, az akusztikus gitár, a házi-készítésű szaxofon, klarinét, vagy a síp, amit bambuszból faragnak, a kézi dobok és a rumbabox. Gyakran, ezeknek a daloknak volt egy ős-reggae üteme, ami hangzásra, olyan mintha a reggae ósdi formája lenne. (A mentro proto-reggae üteme különösen emlékeztet olyan reggae felvételekre, ahol a dub visszhang duplázza a szeletelős gitár játékok. Példának mondanám Bob Marley ’Sun is shining’ felvételét a Kaya albumról.)

Meglepő lehet a bendzsó használata, mivel később nem találkozunk vele nagyon a jamaicai zene stílusoknál. Ez különös, figyelembe véve, hogy kiváló hangzást ad a mentónak, és, hogy mennyi eltérő módon lehetett rajta zenélni. Hasonlóan adta az ütemet, mint a gitár játék a reggae-ben. Ez volt a fő hangszer, melyen néha nagyon feszesen, néha pedig nagyon lazán játszottak. A riff lehet vad és szabad, vagy játszható pontosan, akár egy zenedoboz. Néha felzúg, mint egy fém dob, máskor pedig mint egy mandolin. De egy biztos, a bendzsó mindig feldobta a számot.

Egy dolog biztos, a mento bendzsó nem úgy szólt, ahogy a bluegrassben (a jazz és a blues egyfajta keveréke) vagy az amerikai musicalekben. Ezt a hangszer a jamaicai zenészek teljesen másként közelítették meg.

Egy kezünkön meg lehet számolni, hogy hány reggae felvételen van jelen a bendzsó, néhány reggae felvételen hallhatunk gitár technikát  olyan ritka ütemekben, amely olyan érzést kell, hogy az adott reggae gitárosnak lehet bendzsós múltja.

A legjelentősebb hangszer amúgy az akusztikus gitár volt. A bendzsó vagy a fúvósok tipikusan a szólókra voltak kiélezve. A bambusz szaxofonnak egy különálló, természetes hangzása volt.

 

A rumbabox egy nagy hüvelykujj zongora, melyet fából készítettek. A hosszú köralakú hanglyuk a doboz elején volt kivágva, amelyre fém boronafogak voltak felszerelve. Ezek adták a basszust. A reggaet fémjelző ritka, dübörgő basszusvezetést. A rumbadoboz ugyanezt jelentette a mento számára, lehet egy kicsit alaptalan formában. A hangzás amúgy függött, hogy milyen formában voltak kivágva a boronafogak, így megszólaltatása eredményezhetett gazdad vagy szokatlan hangzást is. Általában ülve játszottak rajta. A rumbaboxokat, amúgy az ’50-es és ’60-as években rakatszámra adták el emléktárgyként.

A másik fontos dolog, ami a mento egyedi hangzását adja, az ütősök játéka. Egy teljes dob készletet használni drága és nem lett volna prkatikus egy ennyire vidéki, akusztikus zenéhez. Ehelyett, ha a zenében használtak is dobot, azok egyszerű kézi dobok voltak. De többé-kevésbé használtak dobot. Egy egyszerű dob sokkal jobban feldobta a zenét. Néha egy második ütős hangszer is betársult, mint például a rumbatök. A kézi dob inkább a későbbi zenestílusoknál alakult ki, főleg a rasztafari kultúrát meglovagló nyabhinghi dobolás, amely fontos eleme lett a reggaenek.

A többi hangszer (mint a harmónika, a hegedű, a furulya) is kiegészítette a vidéki mentót és megtalálták a módját, hogy beleépítsék a számokba abban a korszakban. Íratlan szabály, ha egy felvételen felszólal a harmónika, akkor az sikert fog aratni.
A kései ’50-es és korai ’60-as években a R&B terjedése egyre jobban szűrte ki a bendzsó, a bambusz hangszerek, a klarinét, a rumba doboz, a síp és a furulya használatát a jamaica zenékből.

Early Theodore Miller-Mento Music

Early Theodore Miller-Mento Music

A városi Mento stílus

Az 1920-as évek karibi-jazz zenekarokhoz hasonlóan létezett egy második stílusa a mentónak. A sokkal városibb, feszesebb és jazzes tánczenekar stílusa volt ez. Ha megnézed a mento lemekezet, akkor észrevehető az előadó nevét az „orchestra” követi, ezek sokkal inkább voltak tánczenekari felvételek.

A tánczenekaros mentonál a házilag tákolt hangszereket felváltották a profi hangszerek. Sokszor a bendzsót is elektromos gitárral helyetesítették. A klarinét mellett a zongora és sokszor kiegészítette a hangszereket, amelytől a zene nyíltan jazzesebb lett. Az ütősök kevésbé voltak rusztikusak, és sokszor volt latinos. Összeségében az vidéki hangzás durvaságát kisimították. A hatvanas években, a calypso hatás gyakran érezhető a rendes reggaeban, kilökve a jazz hangzást. A hetvenes évekre a tánczenekaros mentó szépen lassan eltűnt, amíg a vidéki stílus életben maradt. Azonban ennek a stílusnak a zenészei nagymértékben közreműködtek a jazz zenében, amely szintén a ska zene egyik fontos elemét adja.

1951 – Banana – Cecil Knott

Cecil Knott and his Joybell Orchestra – Jamaica Mento – 1951 Label : Motta’s Recording Studio ‎- D/SM.19 Format : Shellac, 10″, 78 RPM

A cikk hamarosan folytatódni fog!