A jamaicai muzsika története – A ska

A jamaikai r’n’b megjelenésével a lemezipar is fejlődésen ment át. Ennél talán még fontosabb volt a zenei különválás az amerikai r’n’b-től. Ahogy az évek teltek egy újfajta tempó kezdett el hódítani a jamaicai zenészek körében. Egyértelműen r’n’b típusú, azonban új dallamhoz, új név is járt s ez lett a ska. A ska azonban etno-kultúrális szerephez is jutott, 1962-ben Jamaika elnyerte függetlenségét,  az emberek boldogságát és jövőbe vetett hitét testesítette meg a ska muzsika. Érdekes módon a korszak legelső és egyben talán legjobban promotált előadója Derrick Morgan, nem a három nagy producer egyikénél érte el áttörő sikerét, hanem Prince Busternél.


Derrick Morgan és Prince Buster

Derrick Morgan


Derrick Morgan a ska első sztárja 1960 őszén még Duke Reid soundját gyarapítja, azonban Duke, Morgan zenéjét sosem adta ki, sőt Duke ebben az időszakban hátat is fordít egy időre a zeneiparnak. Morgant felkeresi Prince Buster és megkéri egy lemezen való közreműködésre. Prince Buster a 60-as években már beleunt az amerikai import dalokba, sokkal inkább jamaicait mint az r’n’b. 1961-ben adják ki az első igazi ska felvételt melynek címe: “Madness is Gladness”.

A leghíresebb dala s egyben a jamaicai függetlenség egyik indulója a “Forward March” lett (az érdekessége ennek a dalnak, hogy bár Prince Busterrel közösen dolgozzák ki, Derrick Morgan mégis Leslie Kongnál adja ki). Számos dalt jegyeznek közösen, de természetesen Morgan nemcsak Busterrel dolgozik együtt.


 

Prince Buster

1962-1967 között (körülbelül ez az időszak öleli fel a ska korszakot) több mint 600 Prince Buster által produkált ska-dalt adnak ki s ez sokkal több mint amennyit a két nagy eddig kiadott (természetesen közel sem mind Derrick Morgan volt). Derrick Morganon kívül  1964-től a Maytals  Buster számára számos klasszikust vettek fel. Mikorra a ska korszak befejeződött, Buster az “egyszemélyes lemez-gyárnak” számított hazájában, ami egy kifejezetten jamaicai sajátosság volt a zenei piacon. Ő írta és énekelte, egyben ő volt a producere az általa kiadott nótáknak.Tényleg a “nép hangjának” számítottak az általa előadott dalok. A korai 1970-es években ő maga felhagyott az énekléssel s inkább a produceri teendőkre összpontosított. 1965 körül az ún. rude boy típusú zenék elkezdték lelassítani a skara jellemző tempót, azonban Buster ekkor is előrukkolt új ötletekkel.  A rocksteady korszakra ő  mint előadó eltűnt a zeneiparból.

 

Leslie Kong

Leslie Kong

Leslie Kong 1933-ban született (1971-ben halt meg), s eredetileg egy fagyizót működtettet, majd egy lemezboltot nyitott. 1961-ben hallotta meg Jimmy Cliffet énekelni s ő lett első nótáinak producere. Miután Kong mindenképp be akart kerülni a lemeziparba ezért megkereste Derrick Morgant s felkérte, hogy dolgozzanak együtt. Számos slágert vettek fel, többek között: “You don’t know”, amelyet később átneveztek “Housewife’s Choice”-nak,

 

 

 

Derrick Morgan szintén segített Kongnak új tehetségek felfedezésében így került Desmond Dekker hozzájuk, akinek első albumát a Beverley’s (ez volt Kong lemezcége) adta ki “Honour Your Mother And Father” (1963).

Azonban igazi sikerüket (az első jamaicai sláger, amely elérte az amerikai top tízet is elérte) 1969-ben az “Isralites” hozta meg.


 

Egy másik előadó, aki Kongnál kezdte karrierjét nem más volt, mint John Holt. John Holton keresztül ismerte meg Bob Marleyt is, aki első dalát “One Cup Of Coffee”-t 1962-ben Bob Marlett néven Kong-nál veszi fel. Majd Bob Marley egy évre eltűnik, s egy más kiadónál jelentkezik újra “saját neve” alatt s a Wailers tagjaként.

 

 

Coxsone és a ska – Studio One

Amíg Prince Buster számos babért ( főleg súlyos dollárokat) aratott le Derrick Morgannel, addig Clement “Coxsone” Dodd éppen az USA-ban tartózkodott, és a blues zene tanulmányozására adta fejét. Amikor hazatért már a “Humpty Dumpty” (Eric Morris  ska felvétele Prince Buster számára) lett az év dala.

1962 végére már maga mellett tudta Lee Perryt, aki főleg fiatal tehetségeket segített, és így került látókörébe  Delroy Wilson. Delroy első sikerei (amelyek mind különböző Coxsone kiadóknál jöttek piacra), között találhatjuk a pro-rasta “Lion Of Judah-t” de szép számmal akad példa a Prince Buster elleni kirohanásokra is.

 

Ilyenek voltak: “Prince Pharoah”. Coxsone meglehetősen mérges volt Buster sikerei miatt. Ahogy Delroy Wilson emlékezik erre: “Azokban az időkben a soundok háborúja zajlott. Olyan volt mintha Prince Buster Coxsone ellen, Duke Reid King Edwards ellen stb… Úgy látszott, hogy én vagyok az a fegyver amely el tudja pusztítani Prince Bustert. Számos dalt énekeltem, amelyeknek célpontja Prince Buster volt: “Spit In The Sky”, “Joe Liges”, de Buster olyan volt mint egy szuper erő: csak állt a talpán.”

 


 

1963-ban Coxsone megnyitotta a “Jamaika Lemez és Kiadó Stúdiót” a 13 Brentford Road-on, s ezzel egy időben egy stúdiót is felállított az ún. Studio One-t. Majd megvette a Federal Stúdiótól a régi 1 sávos mix-asztalát, amelyet unokatestvére Sid Bucknor helyezett üzembe az új stúdióban, melyet Headley Jones sound-system technikus tervezett. 1965-ben már két sávos keverővel dolgozik, miután a Federal átváltott a 8 sávosra.

Dodd-nak nagy tervei voltak a stúdiójával. Ehhez fűzte a legnagyobb reményeit. Ebben az időben sem Duke Reid (1965-ig nem is építi meg), sem Prince Buster nem rendelkezett saját stúdióval, úgy bérelték azokat így  Coxsone Dodd, hozzáláthatott a saját zenei birodalmának kiépítéséhez. Minden kétséget kizárólag Coxsone hozzálátott terve kivitelezéséhez,  már magánál tudhatta a tehetséges Delroy Wilsont és egy sor tehetséges ska muzsikust.

A tenor szaxofonnál Roland Alphonso, akivel Dodd már az r’n’b-s korszakban is együtt dolgozott. Ezenkívül foglalkoztatta Tommy McCookot, Aubrey Adams-et, Lloyd Knibbset, a trombitás Johnny Dizzy Mooret, Jackie Mittoo és a basszus gitárost Lloyd Brevettet. Később ők lettek a legendás Skatalites alapítói. 1963 egy rendkívüli év volt Coxsone számára, nem csak azért mert megjelentette a Wailers első slágerét decemberben, hanem azért is mert közösen dolgozott Ken Boothe-al a jövő reménységével.



Ami a Wailers-t illeti: a banda tehetséges volt a maguk kis “rossz fiú” imázsukkal, s a legjobb ska zenekarral a hátuk mögött a siker elkerülhetetlen volt. Bob Marleyhez ekkor már csatlakozott Bunny Livingston, Peter Tosh is (1961). A Wailers az első alkalommal felvette a “Simmer Down-t” amely óriási siker lett, az “I Don’t Need Your Love-t”, “I’m Going Home-t”, “Do You Remember-t” és a “Straight & Narrow Way-t”.

 

Dodd először a demó verziókat kiküldte a soundoknak, miután pozitív volt a visszhang, újra felvették a “Simmer Down-t” ezúttal Don Drummonddal a trombitáknál. Ez volt az első dal amely az ún. “rude-boy” jelenséget énekli meg s megjelenésétől számítva két hónapig maradt a jamaicai slágerlisták felső régióiban. Még számos alkalommal énekeltek Coxsonenak, azonban nem minden Wailers szám volt nagy siker. Miután Bob Marley 1966-ban elhagyta Jamaicát, mind Peter Tosh, mind pedig Bunny Livingston folytatta munkáját Coxsonenál. Tosh ekkor vette fel a később slágerré vált “I’m The Toughest” és “Rasta Shook Them Up” című nótáját.  Bunny Wailer “Who Feels It Knows It” (Rita Marley is énekli később) és “Sunday Morning-ot” énekli fel. Mikor Bob Marley októberben visszatér a jamaicai zene ismét fordulópontjához érkezett,  a lelassult rocksteady korszaka elkezdődött.

Duke Reid és a ska

Stranger Cole volt Duke Reid legnagyobb sláger gyárosa a ska korai szakaszában. Olyan dalokkal mint “Rough And Though”, “Nothing Tried” a már szóban forgó sound háborút éltette, míg a “Out Of Many” a függetlenséget üdvözölte. Tehetséges szövegíró, s dalai sokszor moralisztikusak voltak: “Things Come To That Wait” (A dolgok olyanná válnak amilyennek várjuk őket), sajnos ezeket a dalokat Duke Reid soha sem adta ki újra digitalizált formában így ma már csak bakeliten (esetleg kazin na és persze a jó öreg youtube-n) lehet megtalálni azokat.



Azonban a legnagyobb ágyúja az általa felfedezett Justin Hinds lett, aki már első dalával “Carry Go Bring Come” bebizonyította, hogy mestere a jamaikai tradícióknak és a bibliai hasonlatoknak. Később egy egész zenekar kísérte s már nevében is megváltozott a produkció: Justin Hinds & The Dominoes. A már említett dal egyébként az elsők között szerepel ami valaha is a rasta nézőpontból figyeli a világot.


Hinds később még számos hasonló minőségű dalt énekelt fel: “Botheration” ami a gettóban szenvedők dala, s míg mások témáját pedig egyértelműen az Ószövetségből merítette Hinds: “Corner Stone”, “King Samuel”, “The Ark”.

Más ska producerek

Számos dal született még a ska korszakban, s köztük sok olyan amely nem a nagy 3-as (a ska korszak alatt ez Coxsone/Reid/Buster tengelyt jelentett)egyikének kiadójánál dobták piacra. Ilyen például Baba Brook “Shank I Shek” c. nótája melyet King Edwardsnál vett fel, aki végül is 1964-ben visszavonult a zeneipartól. Érdekes módon számos producer még mindig csak a saját soundsystemének adott ki dalokat (ez egyébként máig megmaradt jelenség). Leslie Kong még mindig Jimmy Cliff-fel dolgozgatott és Derrick Morgan-nal.



 

Az egyik legjelentősebb független producer Vincent “Randy” Chin volt, aki többek között Lord Creator-ral vágott néhány felvételt, s rajta kivül még John Holt és Elton Ellis akivel együtt működött.

A ska korszak legjelentősebb zenekara: The Skatalites

Nincs még egy olyan fontos zenész csoport, amely olyan fontos lett volna a ska időkben mint a Skatalites. Ők kísérték zenészként a kor leghíresebb előadóit, úgy mint a Maytals, Stranger Cole, Lord Creator, Jackie Opel, The Wailers vagy éppen Delroy Wilson. Saját nevük alatt (Skatalites) nagyszerű instrumentális zenét játszottak, amely összehasonlíthatatlanul egyedülálló álló azóta is a világon. A Skatalites hivatalosan 1964 júniusában alakult meg, egy zenekari próba során az Odeon Theatre (Odeon Színház)-ban. Az alapító tagok: Lloyd Knibbs (dob), Lloyd Brevett (basszus), ők voltak a zenekar húzóerői; Ernest Ranglin (gitár), Jerome “Jah Jerry” Hinds (gitár), Harold McKenzie (gitár), Jackie Mittoo (zongora), Tommy McCook (tenor szaxofon), Roland Alphonso (tenor szaxofon), Lester Sterling (tenor szaxofon), John Dizzy Moore (trombita), és Don Drummond (trombonist). Talán túl sok ragyogó zenei tehetség nem tudott egy egészet alkotni, vagy talán személyes ellentétek vezettek (Tommy McCook és Roland Alphonso) a zenekar felbomlásához. Az is lehet, hogy a zenészek nem tudták feldolgozni az 1969-ben bekövetkezett veszteséget mikor is Don Drummond életét veszti egy elmegyógyintézetben, ahová azután szállították, miután őt gyanúsították barátnője, Margarita Mahfood meggyilkolásával. Bárhogy is történt az együttes 1965 augusztusában feloszlott egy Függetlenség Napját ünneplő koncert után.

A Skatalites lemezek minősége nagyon magas, még akkor is, ha sokszor a tagok csak egy része játszott a különböző előadók albumain, máskor mind együtt voltak. A legismertebb dalokat Clement Dodd-nak és Duke Reid-nek vette fel a zenekar, de ugyanolyan minőségűek a Justin And Duke Yap-nak felvett anyagok is. A legismertebb nóták: “Timothy”, “Crime Wave”, “Tear Up”, és a még inkább jazz vonalú “Schooling The Duke” – ezek a felsorolt művek mind Dodd-nak készültek.


Aztán még megemlíthetjük Reid-nek felvett dalokat: “Alcatraz”, “One Eyed Giant”,

Érdekes módon mikor Moore-t egy interjú alkalommal megkérdezték, ő azt állította, hogy a Skatalites nótáinak krémjét azonban Justin Yaps Top Deck kiadójánál vették fel. Ennek egyszerű oka van a kínai-jamaikai producer több pénzt költött a felvételekre. Mivel nem rendelkezett saját stúdióval ezért a dalokat a Studio One-ban játszották fel méghozzá egy éjszaka alatt. Justin és bátyja megvette a kaját, az italokat, a füvet,  kifizették rendesen a zenészeket, ezen éjszaka alatt megszületettek a legjobb ska instrumentális felvételek, úm.: “Confucius”, “Chinatown”, “Marcus Junior”, “Ringo”, “Smiling” , “Ghost Town”, ez volt az az album amely ezt a kiadót a reggae zene térképére feltette!

 

 

Mivel a Skatalites tagjai hithű rastafarik is voltak, ezért néhányszor kísérték nem profi énekestársaikat, ilyen felvételek:Vernon Allen “Far I Come/Babylon”, amely valószínűleg egyike a legelső rasta hitvallásnak. A legnagyobb eladási számmal bíró ska számot is egy ilyen alkalommal vették fel, melynek címe: “Guns Of Navarone” és Bongo Man nevéhez fűződik. Mindenkinek csak figyelmébe tudom ajánlani a Skatalites-t , akárhol látja valaki azonnal vegye meg, bármilyen kiadás is (kivétel, ha az áll rajt, hogy performed by)…


Egy kis segítség az albumokkal: Ska Authentic (Studio One, 1967), Ska Boo Da Ba (Top Deck/Doctor Bird), The Skatalites (Treasure Isle, 1975), Return Of The Big Guns (Island 1984), Live At Reggae Sunsplash (Synergy, 1986), Best Of The Skatalites (Studio One, 1974)



 


Be the first to comment

Leave a Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..